|
 |
|
|
|
|
Ettől időnként megborzongok, megborzongok, megborzongok! Ott voltál, amikor keresztre feszítették az én Uramat?
Ray Pritchard |
| 2023-05-03 20:05:13 |
|
|
|
 |
|
|
jöttödre várok , s
a vén kakukkos órára nézek , még most is
hűen velem él emléked . . . , hosszú az éj a
nyitott ablakomon a függöny néha meg - meg -
lebben , kissé megborzongok a magányos éjben .
Várom , hogy enyhet adó álom jöjjön a szemeimre ,
míg lassan a gyertyák csonkig el nem égnek .
********** [m |
| 2023-03-29 22:05:38 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
enyém az élet.
Lehet, gondolom, lehet, hogy most kezdődik. Aztán arra gondolok, hogy Tolsztoj az én koromban már megírta főművét, Petőfi az én koromban már évtizede halott volt. Megborzongok és felvidulok. Megborzongok, mert nincs szabály, s felvidulok, mert nyilván sem eszközöm, sem képességem ahhoz, hogy megközelítőt írjak, mint Tolsztoj vagy Petőfi. Mások feladataim, méret |
| 2022-09-17 21:00:17 |
|
|
|
|
|
|
jöttödre várok ,
a vén kakukkos órára nézek , még most is
hűen velem él emléked . . . , hosszú az éj a
nyitott ablakomon a függöny néha meg - meg -
lebben , kissé megborzongok a magányos éjben .
Várom , hogy enyhet adó álom jöjjön a szememre ,
míg lassan a gyertyák csonkig el nem égnek .
*********** ********** Bédné Marika : 201 |
| 2021-09-18 20:00:02 |
|
|
|
|
|
|
|
|
szétterülnek
szürkülő árnyai.
Elhagyott utcákon
egy-egy lépés koppan,
fák alatt az avar
néha picit roppan...
Lassan, keringőzve
közelít az álom,
enyhén megborzongok,
pedig nem is fázom,
puha selyemszárnyon
oson a fák között,
s a megfáradt létre
nyugalom költözött. |
| 2021-09-08 21:00:32 |
|
|
|
|
|
|
ILLATÁT
Szép szavadnak édes ízét
ízlelgetem bókjaidat
ajkad forró érintését
élvezem a csókjaidat
Minden érintésed izgat
karjaid közt megborzongok
ölelésed puhán ringat
elkerülnek felhők, gondok
Óhajomra, mosoly felel
simogatom én is arcod
tekinteted égbe emel
feledtetem belső harcod
Kal |
| 2020-01-17 18:00:57 |
|
|
|
|
|
|
tépiA tőkét már őszi vihar tépi,
hajlong a vessző, hullik a levél.
A napsugár már csak langyos marad,
elmúlt a nyár, és megfakult a fény.
Megborzongok őszi ködök láttán,
a lelkemben felsír a fájdalom:
Mennyi rügy volt tavaszfakadáskor,
s alig van gyümölcs az ágakon.
Pedig volt fény és meleg is bőven,
áldást |
| 2019-05-16 16:24:13 |
|
|
|
|
|
|
felborzolt tollal,
Némán gubbasztanak.
Már nem lehet meztelen testtel
Átsétálni, kávéval kezemben
A hálószobából a reggelekbe:
Fázósak a hajnalok.
Megborzongok,
Libabőrös vagyok.
Lehangoló egy idő,
Ez a nyárelűző
Koraősz.
A kandalló,
Kormos szemével rám kacsint;
De hát még zöldek a fák! |
| 2019-02-16 19:30:50 |
|
|
|
|
|
|
halad az esztendő,
alig volt nyár után, őszi ég derengő.
Hetvenkedve járom rőt avar szőnyegét,
felsóhajtó szellő tél közelről regél.
Hűs fuvallatától kissé megborzongok,
idő erdejében révülten bolyongok.
Évek sűrűjéből fényt villanni látok,
sugarát követve, utamra találok. |
| 2019-01-16 17:00:15 |
|
|
|
|
|
|
reménye.ELFÚJT A SZÉL...Elfújta szerelembe szőtt érzéseim a szél,
Szél borzolta levelek között hallom tovasuhanó lépted.
Megborzongok, de már nem fáj, elfújta a szél.
Viharos, gonosz szél, egyszer csa |
| 2019-01-12 21:45:24 |
|
|
|
 |
|
|
nőnek,
Lila brokátba bújik a kert,
Eggyé olvad lassan a mélykék
Odafönt és az opálos idelent.
Súg-búg a mélyülő sötétség,
Az éj neszezve jár köröttem,
Megborzongok, ahogy egy ág
Tompán megreccsen fölöttem.
Fogva tart a pillanat varázsa,
Fűszeres illatával marasztal az éj,
Tűnődésemből rebbenve ébreszt
A pajkos kedvű augusztusi |
| 2018-09-12 19:05:37 |
|
|
|
 |
|
|
kutyatej.
Apró világ, gyorsabb ritmus, itt a földhöz közelebb -
végigdőlök, fonjatok át, elpihenek köztetek,
s nevetek, amíg riadva tücsök pattan, menekül,
s meg-megborzongok: az ingem átizzadt hátamra hül.
Fonjatok át, gondra hajszolt lelkem már békét kíván,
s élni úgy, mint pipacs, tücsök, s a könnyelmű bonviván
frakkos szöcske - ó, |
| 2018-07-23 16:02:12 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Márai Sándor, Vörös Judit, Ferenczi Csilla, Fehér Miklós, Schvalm Rózsa, Sárhelyi Erika, FŰSZERES ÉJ, Bédné Marika, ELFÚJT SZÉL…, négy évszak, függöny néha, magányos éjben, gyertyák csonkig, megfáradt létre, lelkemben felsír, opálos idelent, mélyülő sötétség, pillanat varázsa, pajkos kedvű, földhöz közelebb, ingem átizzadt, könnyelmű bonviván, tavaszfakadáskor, selyemszárnyon, megközelítőt, megborzongok, |
|
|
|
