|
 |
|
|
|
|
volt hősként felnézni Rád.
Öröm rajzolta szépre arcod,
mert megláttad bennem jövőmet,
ekkor megtört markáns vonásod,
és belém égetted a hitet.
Miért nem vettem észre, mikor
mosolyogtál, a huncutságod
vagy szelíden vibráló szigort,
ami lelkemben hagyott nyomot.
Kitartó voltál, mindig szerény,
az igazadhoz ragaszkod |
| 2023-10-17 21:45:23 |
|
|
|
 |
|
|
megtépázott
jegenyék bólogatnak csendben .
Hűvösebbek a hajnalok , a
fáradt napsugár erőtlenül
szórja sugarát a dérlepte földre .
Hosszú sóhajok után a zizegő
levelek hullását követve , gyengéd
pillantást vet a haldokló erdőre , mezőre .
**********  Bédné Marika : 2021 . 04 . 23 . 10 : 35 - / saját versem / |
| 2021-04-23 10:36:53 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Úgy volna jó a törvény, úgy egyforma hatályú,
ha akként gyártódnánk, mi emberek,
akár a vályog, mit a vályu
billiószám is egyformára vet.
De hát ezt nem lehet
Ahány szív, annyi akarat.
S rég nem vagyunk
|
| 2019-01-31 08:06:30 |
|
|
|
 |
|
|
tanította. Furcsa szerkezeteket tartott a kezében, az egyikkel távolról is elejthette a vadat, a másikkal egyetlen szempillantás alatt, fénysugárral kivágott egy fát (lézer?). Állítólag feleségül is vett egy nőt, de aztán mégis visszatért az égbe. A távozása sem volt akármilyen: "nagy füstben és égzengésben repült el" és azóta sem látták.
De érthető a kajapó indiánok dö |
| 2019-01-29 10:43:09 |
|
|
|
|
|
|
|
|
hóban.
Nem hallgat az okos szóra.
Nem eszik, és nem beszél.
Szegény Cézár, jaj, de fél!
Szederfánkon ül a veréb.
Ő ismeri meg legelébb.
Könnye csordul, úgy nevet,
s nevetik a gyerekek.
"Ejnye, Cézár, hát nem
látod?
Hóember a barátod!
Ne félj tőle nem harap! |
| 2018-01-16 15:00:31 |
|
|
|
 |
|
|
agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekez |
| 2017-10-10 19:50:34 |
|
|
|
 |
|
|
barna falevél pihen,
kezed a tűnő nyár után nyúl.
Lábad alatt már ropog a fagyos hó.
Elnyíltak régen a szép színes virágok,
és kezünk egymásnak szánt melegét
magának követeli az ajtókilincs.
Késő hideg ősz van,
te mindig s mindig eltűnsz
előlem a hajnal köd szekerén.
S elküldöd magad helyett hozzám:
a fagyos januári telet.| |
| 2014-10-02 22:14:39 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Marton Pál, Wass Albert, Herbert Kató, Herbert Katicatol, Debreceni Zoltán, Bédné Marika, Szegény Cézár, bujdosó imája, igazadhoz ragaszkod, dérlepte földre, haldokló erdőre, egyikkel távolról, másikkal egyetlen, kajapó indiánok, okos szóra, gonosz vissza, tűnő nyár, szép színes, fagyos januári, vrwtjwgwdjiaxrd, ialetvuhuiifjci, törvényhozóhoz, szempillantás, crgwqgjmqrtvv, szerkezeteket, qqplcayceacb, |
|
|
|
