|
 |
|
|
|
|
amikor hazaértem,
anyunak én mindent elmeséltem.
Nem lettem király, és hős se talán,
de büszkén nézett rám édesanyám.
Aludni szeretek, aludni jó,
elvisz, és visszahoz az a hajó.
Sok kaland történik éjjel velem,
de mégis itthon a legjobb nekem. |
| 2021-05-30 22:15:00 |
|
|
|
|
|
|
képnél,
Rövidszoknyás tündérkénél:
Milyen is volt haja, szeme?
A fényképe
Nevetése
Most is kérdi, emlékszem-e?
Hányszor hallunk egy-egy nótát,
Mi visszahoz egy szép órát,
Gyerekkori boldog táncot...
Szemek szavát...
Szívek dalát...
S véle minden tündérálmot...
Elmerengünk egy-egy bókon,
Gyerekkori csacska |
| 2020-05-22 21:30:04 |
|
|
|
|
|
|
|
|
szívem?
Egyedül maradtam a sötétben.
Vad csókod ízét még érzem ajkamon.
Rád várok örökké, minden hajnalon,
hogy visszatérj és magadhoz húzz,
de a valóság néha visszahúz
a jelenbe, mely oly kegyetlen.
Te voltál, kit igazán szerettem,
s most itt állok és remélek,
csak az igazságtól félek.
Tudom, nem lehetünk egészen |
| 2020-05-18 21:30:05 |
|
|
|
|
|
|
cáfolj a régi, omlótestű lényem
s te nem találsz rám immár a halálban.
S én félek ettől... Mint varázsigét,
nevedet mondom a hidegbe szét,
Ez a varázslat visszahoz, boszorkányl...
Űlj vonatra, vagy seprüre!...a hét
fekete táltos röpítsen idáig,
hol a lábam s a lelkem egybe fázik,
mert kint visong a lepcses-szájú orkán.
|
| 2020-02-25 21:00:25 |
|
|
|
|
|
|
|
|
felszínén.
Nem voltunk ott, ahová visszavártak,
soha nem vagyunk ott, ahol a fény.
Arcunk csonka idézet az időből,
mondat, amelyről lehullt egy regény,
szó, melytől jelentése visszahőköl,
hang, ami akkordjaiból kilép,
és menedékért esdekel a csöndtől,
hogy uralja hiánya édenét.
A szerelemnek nem lesz soha ára.
Hitünk már ronggyá fe |
| 2019-04-12 19:30:15 |
|
|
|
 |
|
|
málló rögei,
melyek úgy karcolják a rideg márványszobrot,
mint a mellette szétszórt kavicsok
törmelékei.
Lassan elköszönök, de oly nehéz a léptem,
valami visszahúz a sírhalmod felé,
talán egy hulló szirom, mit felkapva dobál
a jeges pillantású téli éji szél.
Összefacsarodott bennem a szív, ez a puhány,
darabokra hullt minden |
| 2018-06-10 09:19:35 |
|
|
|
 |
|
|
málló rögei,
melyek úgy karcolják a rideg márványszobrot,
mint a mellette szétszórt kavicsok
törmelékei.
Lassan elköszönök, de oly nehéz a léptem,
valami visszahúz a sírhalmod felé,
talán egy hulló szirom, mit felkapva dobál
a jeges pillantású téli éji szél.
Összefacsarodott bennem a szív, ez a puhány,
darabokra hullt minden |
| 2017-09-03 14:59:45 |
|
|
|
|
|
|
víz csobogása
hűsítő.
Madár fészkel, költ, s itt hagy
dallamot: Nem magad vagy
tudhatod.
Szárnyal vágy itt és távol,
s az otthon, lehetsz bárhol,
visszahoz.EGY GYERMEK SZEMÉNEK...Egy gy |
| 2017-08-25 19:00:23 |
|
|
|
|
|
|
válunk.Vannak, kik látják kint a fényt,
vágynák a szabadságot,
eltudnak hinni szebb jövőt,
egy boldogabb világot.A rajzolt fal átléphető,
de visszahúz a többi!
Hiszik: az ott a sors fala
s nincsen, ki azt ledönti.Napi rutin köt gúzsba csak,
s mondod: Teszed a dolgod!
Idegenekért robotolsz |
| 2017-06-29 07:46:21 |
|
|
|
|
|
|
páncélja igen kemény.
Nem vághatja át már semmi,
magától tudja mit kell tenni.
Áthatja a szeretet, a tiszta szív,
mely lángol, s újból visszahív.
Üstökösként száll fent az égen,
megtalálja az útját a sötét éjben.
|
| 2017-06-19 13:45:27 |
|
|
|
 |
|
|
altató
téldélután letépdesi a fákról,
az ágak közt egy bánatos gitár szól
s visszhangtalanul mély és halk a tó. |
| 2017-02-11 15:18:37 |
|
|
|
|
|
|
zárna.KÉTSÉGEKAzt hittem én balga, hogy szárnyalni tudok.
- törött szárnyú angyalként most a földre bukok.
Azt hittem dacosan, van bennem erő.
- tévedtem... visszahúz, marasztal a föld.
* * * |
| 2016-07-16 20:00:02 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Móra László, Gebhardt Nóra, Szemlér Ferenc, Sírok Anyám, Zagyi, Márai Sándor, Farkas Zsuzsanna, GYERMEK SZEMÉNEK, fehér erdő, legjobb nekem, szép órát, valóság néha, igazságtól félek, hidegbe szét, varázslat visszahoz, lelkem egybe, lepcses-szájú orkán, rideg márványszobrot, mellette szétszórt, sírhalmod felé, hulló szirom, jeges pillantású, boldogabb világot, sors fala, tiszta szív, sötét éjben, |
|
|
|
