|
 |
|
|
|
|
,
virágzó tavasz , napfényes nyár .
Az emlékek ködös fátylán át ,
már többé nem ragyog a bol |
| 2024-02-17 16:10:49 |
|
|
|
 |
|
|
Elmúlik a rövid farsang,
búsulnak a lányok
ettől a sok búsulástól
ráncos az orcájuk!
Sárga rózsa, vadvirág,
táncolj gyorsan mezítláb!
Szita, szita, péntek,
vége van a télnek,
kikeletet köszönteni
jönnek a népek.
Itthon van- |
| 2024-02-13 14:14:33 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
sütöget,
mint ahogy azt itt, ezen a földön tette meg,
hiszen sok a vendég náluk, sokan látogatják,
anyám, egyszerű kis, rózsakertes házát.
Konyhájának asztalán egy csokor vadvirág,
apám szedte néki ajándék gyanánt,
mikor az erdőt, mezőt járta, és eszébe jutott,
anyámnak, egy szál virág is örömöt okoz.
Úgy hiszem most valóban nagyon boldogok, |
| 2024-01-25 05:42:38 |
|
|
|
 |
|
|
csalva, haldokolva,
fetrengek lenn a szürke porba`.
Kifosztott kamra, kong a gyomra!
Talán az álmom visszahoz ma,
s elrepít véled kósza vágyam,
oda, hol annyi vadvirág van,
ahol az út a hegyre kaptat,
ahol az első csókot adtad,
ahol az eskünk égig reppent,
s ahová könnyem gyöngye cseppent.
Nem jössz, de úgyis megk |
| 2024-01-20 09:36:23 |
|
|
|
|
|
|
haját
fésülné a szél
- bokrok, fák hajolnak -
hozzájuk beszél,
súg nekik valamit,
aztán átkarol,
gyöngéden simogat,
- talán udvarol?
Hervadó vadvirág
előtt ácsorog,
csodálja, ahogy a
napfény rácsorog.
majd szedelődzködik,
indul is hamar,
futtában földön gyűlt
avart felkavar.
Talpa alatt szá |
| 2023-11-18 11:09:44 |
|
|
|
 |
|
|
MARTON PÁL VERSEI |
| 2023-10-17 21:45:23 |
|
|
|
|
|
|
siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.
Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.
Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.
Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
sötét |
| 2023-10-03 11:32:01 |
|
|
|
 |
|
|
siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.
Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.
Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.
Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
sötét |
| 2023-09-20 22:25:21 |
|
|
|
|
|
|
Miként a szívem dobolta az ütemet , s
reám ragyogott a napsugár , s a réten
nekem nyílott a színes tarka vadvirág .
Az égboltra a felhők rajzoltak jeleket , s
a patak sebesen rohant át a köveken .
Úgy éreztem , csakis nekem mesélt ,
c |
| 2023-06-06 20:18:16 |
|
|
|
|
|
|
test... e két halom...
Vetkőzz hamar le, angyalom!"
És mert a célhoz ez vezet,
A kis modell levetkezett.
Mit tudta ő, a balga gyermek,
A neveletlen vadvirág,
Hogy fölfedezve már a szappan,
És él vele a nagy világ.
Mert fogyatékos volt a teint-je,
A piktor így szólt: “Ejnye! Ejnye!
E karcsú test... e ké |
| 2023-03-26 17:15:08 |
|
|
|
|
|
|
. 08 : 31 
Még örömkeltően kacsingat a napsugár
már a fázós földre , sárguló lombok leveleit ,
a szárnyaló szél cibálja hencegve bőszen .
Sok- sok tarka vadvirág , élénken virít a réten ,
tücsök szerenád hallatszik a bokrok tövében .
Nehéz a búcsúzás , elköszönni a nyártól ,
dideregve nézni a téli világot a meleg szobából . |
| 2022-09-22 08:51:05 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Gábor Erzsébet Hozzád, Nagy Ilona, Ligeti Éva, ŐSZI VARÁZS, Marton Pál, Heltai Jenő, MARTON PÁL VERSEI, emlékek ködös, szívem dobolta, rövid farsang, földön tette, vendég náluk, csokor vadvirág, szál virág, szürke porba`, álmom visszahoz, hegyre kaptat, első csókot, eskünk égig, meleg fényt, színes tarka, felhők rajzoltak, patak sebesen, balga gyermek, neveletlen vadvirág, nagy világ, |
|
|
|
