|
 |
|
|
|
|
mindent felkavarva
s nem lesz erő, mi ellen áll nekem.
Tomboló tűzzel eltaposva mindent,
amíg kioltod perzselő tüzem,
mint tűz és víz, egymásba rohanva
amíg sisteregve, forrva megpihen.
Mára csikorgó, zúgó hideg tél jött.
jégbe borítva forrongó tüzem,
egyetlen jégcsapban eltemetve mindent,
míg égő fájdalmam benne megpihen. |
| 2021-01-22 19:00:33 |
|
|
|
 |
|
|
lelkembe
égtek a képek, köztük
a fáradt, kopott,
régi dagerrotípiák,
évek százai keveregnek,
lámpa körül zsongnak
így a tarka lepkék,
fel-felvillannak és
sisteregve enyésznek el.
Mióta is utazom, mióta!
Közben gyűlnek egyre
képeim, s néha azt hiszem,
láttam már mindent,
minden örömöt és
minden szenvedést.
T |
| 2020-09-17 23:54:23 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
kenyérre.
Áldott búza: éltetsz !
De vajon mit talál
utánunk a jövő,
ha levág a halál?
6.
Az boldog most, aki fürödhet.
Lubickol az égben a Nap,
sisteregve freccsennek széjjel
tűz-testéről a sugarak.
Fürdik a nép folyóban, tóban,
ujjong, visong a sok gyerek,
bronzbarna testükről a hűs víz
ragyogó gyö |
| 2020-04-13 19:56:03 |
|
|
|
 |
|
|
a dörgő pirosak.
Ez itt az élet karneváli tánca,
borzongató és édes iszonyat,
költőszivünk sok kendőzött alakja,
a képzeletünk lángoló salakja |
| 2020-04-11 11:15:10 |
|
|
|
|
|
|
|
|
rózsa.TAVASZ ELÉEltűnt a hó. A lejtőkön a földből
meleg gőz csap meg, édes-keserű;
a fák vad láza sisteregve föltör
s halványzöld kardját feni már a fű;
suhanc szelek viháncolnak napestig,
a húny |
| 2020-01-23 17:00:02 |
|
|
|
|
|
|
Magamhoz
Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek |
| 2019-12-10 22:50:36 |
|
|
|
|
|
|
vád,
Hogy forró szívem foszlányokra tépted;
Nagy szerelmed homályos szentélyében
Csak őrzöm tovább féltett bálványképed.
Rajongásomnak áldozó oltárán
Az örök tüzek sisteregve égnek;
Amíg könnyem tömjénként hull belé,
A felriadt láng szilajul csap égnek.
Én irgalmatlan pogány istenem!
Rabod vagyok és rombolásod áldom, |
| 2019-08-11 19:00:32 |
|
|
|
|
|
|
anyag.ARS POETICATűz hull az égből? Rád szakad
a csillag zúgva, sisteregve?
Költő vagy, hát ne féltsd magad,
vagy tűnj el, s álljon más helyedbe!
Panaszkodol, hogy túl kevés
a levegőd, |
| 2019-01-20 22:00:35 |
|
|
|
|
|
|
világon... A VÁGY VAK ÉCCAKÁJÁNA vágy kihűl a józan öntudatban.
De sisteregve forr az öntudatlan,
mely korlátlan úr mindnyájunk felett.
Hiába szúr a kénytelen szüzesség!
A gyatra vérnek az kell, hogy |
| 2018-12-28 14:30:39 |
|
|
|
|
|
|
hirtelen.
Bárhonnan is közelít; kedvem nem szegi;
Valóságra virraszt és a Nap felé int...
Vidd vagy hozd a szellők vidám
szólamait, ne hagyd, hogy a hervadás
sisteregve utat törjön felénk;
a lanyha esőben.
Nyálkás fátyolköpenyben,
vöröslő ködben, figyeld a kikeletek vonuló tekintetét!
Adj remegő ajkaknak mosolyt és reményt!| |
| 2018-11-19 19:30:50 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Meggyesi Éva, Kálnay Adél, Rónay György, Pilinszky János, Adventtől Karácsonyig, Guttmann Irén, Kálnoky László, Somlyó Zoltán, Mysty Kata, TAVASZ ELÉ, VÁGY VAK ÉCCAKÁJÁN, tarka lepkék, boldog most, dörgő pirosak, élet karneváli, képzeletünk lángoló, sorsod csillagokra, örök tüzek, felriadt láng, csillag zúgva, vágy kihűl, józan öntudatban, kénytelen szüzesség, gyatra vérnek, szellők vidám, lanyha esőben, |
|
|
|
