|
 |
|
|
|
|
gazdag,
hogy aranytálba köptem,
mások nyomorán gúnyosan röhögtem,
de meglegyintett a vers madárszárnya,
és nem leltem helyem a cifra palotákba,
Armani öltönyöm rongyokra cseréltem,
magán Canossám után leporoltam térdem,
mert tartoztam Istennek az úttal,
mégis valami furcsa féreg furdal,
hogy nem tettem semmit elszálltak az évek,
me |
| 2023-01-21 19:26:00 |
|
|
|
 |
|
|
szavak.
Az elme meggondolja kétszer is
mit a szájnak kimondani szabad.
Mikor halványulnak már a fények
a szilaj láb óvatosan lépdel.
A völgyben szürke ködfátylakat
rongyokra tép az őszi szél széjjel.
A szíved megfáradt, nehéz,
mint betongerendák súlya,
s egy messzehangzó trombita
az utolsó takarodót fújja.
- Készül is minden b |
| 2021-05-31 15:37:21 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
barát fényévekre jár,
mikor senki nincs, aki haza vár.
Mikor lődörgünk a semmi közepén,
s bolond szívünk semmit, semmit nem remél,
mert elveszett önbizalmunk rongyokra szakadt,
amit nem foltoz már be az önnön-akarat,
hisz, kit száműz magától eszeveszett sorsa,
annak nincs helye a túlélési sorba,
s majdan úgy tűnik el az élet nyom |
| 2018-05-28 21:04:37 |
|
|
|
 |
|
|
barát fényévekre jár,
mikor senki nincs, aki haza vár.
Mikor lődörgünk a semmi közepén,
s bolond szívünk semmit, semmit nem remél,
mert elveszett önbizalmunk rongyokra szakadt,
amit nem foltoz már be az önnön-akarat,
hisz, kit száműz magától eszeveszett sorsa,
annak nincs helye a túlélési sorba,
s majdan úgy tűnik el az élet nyom |
| 2018-04-28 09:34:30 |
|
|
|
|
|
|
|
|
Schopenhauer, Poe, Kierkegaard, Baudelaire, azt mondták, amit az őskíniak, a hinduk, az egyiptomiak, a görögök, az őskeresztények.
A tanítás hamar terjedt, és az életöröm-felfogást rongyokra tépte.
Ma már nagyobbára mindenki tudja, hogy semmi okunk sincs az élet szép, igaz, jó, nemes és vidám voltában hinni.
A dolog nem azon múlik, hogy arcunk megráncosodik, mint öt |
| 2018-01-31 17:01:58 |
|
|
|
 |
|
|
Schoppenhauer, Poe, Kierkegaard, Baudelaire, azt mondták, amit az őskíniak, a hinduk, az egyiptomiak, a görögök, az őskeresztények.
A tanítás hamar terjedt, és az életöröm-felfogást rongyokra tépte.
Ma már nagyobbára mindenki tudja, hogy semmi okunk sincs az élet szép, igaz, jó, nemes és vidám voltában hinni.
A dolog nem azon múlik, hogy arcunk megráncos |
| 2017-11-23 11:09:17 |
|
|
|
 |
|
|
Dsida Jenő
A föld és az ember megmaradÜzenem neked, ki egykoron asszonyom leszel:
Ráébredtem az elhivatásra.
Vigyázok magamra.
Táplálkozom, sétálok nagyokat, alszom, figyelem izmaimat.
Egészséges és tiszta vagyok.
Vidám, fénylő és bizakodó.
S ha nálad időz gondolatom,
teltnek, erősnek akarlak,
azt akar |
| 2017-08-22 06:40:13 |
|
|
|
 |
|
|
életéhes Űr!
Elnyelni áhitoz mindent a Semmi,
Mindenki érzi: jobb nem is születni,
Ha úgyis minden semmiségbe dűl!
Megőszült a világ, kihalt a táj,
Minden rongyokra hullt vagy semmivé lett,
S ki mégis él, annak úgy fáj az élet,
Lehelni borzalom, mozdulni fáj.
Mily fájdalom! Nincs arra szín, se rím.
Minek a kezdet, hogyha meg |
| 2017-04-20 18:00:10 |
|
|
|
 |
|
|
évek óta. Nehéz lerakni, megszabadulni, úgy őrizzük mintha féltenivalónk lenne ezekben a régi poros emlék-foszlányokban.
Már meggyőztem magamat, hogy nincs szükségem a régi "rongyokra" mert az emlékek is porosodnak,mint az összefércelt rongybabák. A papír kötegek, régen alvó történeteket őríznek helyettem. A fotókon még felismerhető a múló idő. Mennyi idilli szépség rej |
| 2016-03-03 21:59:08 |
|
|
|
 |
|
|
mesék csodaútján
Jöttünk mi is egykoron;
Emlékein úgy ül a Múlt,
Mint valami hegyorom.
Gyermekkor bársony palástja
Régen rongyokra szakadt,
Szemléljük a múlt ködében,
Mint tovatűnt szent nyarat.
Régi mesék csodakútja
Tán soha el nem apad,
Míg embers |
| 2014-08-04 07:39:20 |
|
|
|
 |
|
|
mesék csodaútján
Jöttünk mi is egykoron;
Emlékein úgy ül a Múlt,
Mint valami hegyorom.
Gyermekkor bársony palástja
Régen rongyokra szakadt,
Szemléljük a múlt ködében,
Mint tovatűnt szent nyarat.
Régi mesék csodakútja
Tán soha el nem apad,
Míg embers |
| 2014-08-03 00:01:37 |
|
|
|
 |
|
|
egy kéz zilálja a haját.
2
Az éj a Níluson lomhán száll szerteszét...
Látják a csillagok térdelni ottan őt,
sápadtan küldi el a félő szolganőt,
s rongyokra tépdesi fényes király-mezét.
Tornácán megfeszül, őrjöngve hentereg,
érett-gyümölcs-testén a vágy fuvalma száll,
mezítlenül fetreng! mint a tüzes nadály,
s isszák le |
| 2014-02-10 12:47:28 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Dsida Jenő, Komjáthy Jenő, Albert Samain, vers madárszárnya, cifra palotákba, elme meggondolja, szájnak kimondani, völgyben szürke, őszi szél, szíved megfáradt, messzehangzó trombita, utolsó takarodót, semmi közepén, túlélési sorba, élet nyom, tanítás hamar, élet szép, ember megmarad, régi poros, összefércelt rongybabák, papír kötegek, múlt ködében, csillagok térdelni, félő szolganőt, vágy fuvalma, tüzes nadály, |
|
|
|
