|
 |
|
|
|
|
biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
(Radnóti Miklós: Tétova óda) Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen |
| 2023-03-25 21:30:05 |
|
|
|
 |
|
|
vette a férfi egész testét, áttétek jelentek meg a belső szervekben, a nyirokmirigyek¬ben, nem segített más, csak a jótékony mákony, mely legalább néhány órára enyhet adott, mély álomba ringatva a sokat szen¬vedőt. Világosabb pillanataiban lányát hívta a nagybeteg ember.
- Aggódom érted - suttogta elhaló hangon - arra szeret¬nélek figyelmezte |
| 2012-04-09 10:19:59 |
|
|
|
|
|
|
|
|
| sikolyát, a gőzkalapács agyvelőt kalapáló ütéseit, sem az árvagyermek sírását, sem az elcsábított lány párnába fojtott keservét, nem kövér bánatot, nem lutrizó örömet... mint a fa tetején ringatózó varjú, mint elhagyott pusztai kútgödör mélyében alvó földönfutó, mint siketnéma vén halász, aki már nem várja hajóját a parton, mert rég elsüllyedt az: csendesen üldögélek a hídon és be |
| 2012-04-09 10:04:53 |
|
|
|
 |
|
|
Enyém egy szó, színes parázs,
Ó, de nem enyémek a nagy lángolások.
Enyém a sejtelmes alkonyodás,
De napom delelőre sohse hágott.
Meddő vagyok. Álmok üteme ringat,
Mint tiszavirágot a tavasz árja
S ha elvetem szûz álmaimat,
Lelkemet kétségek szürkesége várja.
Itt tétovázom ez üres golyón,
Ahol a golyhók nászuta |
| 2011-05-04 13:47:22 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
összegyűr,
a látszatok mögül figyel a lényeg,
eltorzuló vonásaimra ül,
s fölsejlenek az alkony árnyai.
Az éjszaka enyémbe rejti csendjét,
az elveszett idő álomba ringat,
álomképek kényszerű kegyelmét
kínálja föl, a fénykapuk kinyílnak,
s belép az i s m e r e t l e nÉjszakámban |
| 2010-08-05 11:40:50 |
|
|
|
 |
|
|
nincsen álarcunk.
A könnyek patakként hol kívül,hol belül gördülnek,
de most már van egy barát ki kezed megérintse,
Szavaid,- mint hűs szellő, amely ringatva altat,
nyomában fakad ezer szó, amely álmokra hallgat,
mert szebb vagy, mint a rét ezerszínű virága,
szemed csillogása a kék ég ragyogó lámpása,
kis háza |
| 2010-06-26 15:52:52 |
|
|
|
 |
|
|
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa
Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.
|
| 2009-05-03 07:39:58 |
|
|
|
 |
|
|
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa
Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.
|
| 2009-04-29 16:12:15 |
|
|
|
 |
|
|
szürke-é a vágyam,
Nem nézi, mily kopott az ágyam,
Csak átölel a csöndbe lágyan.
Pompát csókol szűz gondolatra
És megcsókolja, bármi gyatra.
Rokkant gyereklelkem ringatja.
Sötét haja szobámra bomlik
S miken komorság, köd borong itt,
Most megszépülnek ócska holmik.
És én kibontanám a vérem,
Ha hívna atyjához fehéren:
V |
| 2007-09-02 06:31:31 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| JUHÁSZ GYULA, Nagy Mihály Tibor, József Attila, Radnóti Miklós, megkövesült csigaház, férfi egész, belső szervekben, jótékony mákony, sokat szen¬, nagybeteg ember, nagy lángolások, sejtelmes alkonyodás, tavasz árja, golyhók nászuta, látszatok mögül, alkony árnyai, éjszaka enyémbe, elveszett idõ, fénykapuk kinyílnak, könnyek patakként, csokorba összefogva, csöndbe lágyan, nyirokmirigyek, pillanataiban, gyereklelkem, megszépülnek, |
|
|
|
