|
|
|
|
integetnek, az égig érő... toszkánzöld tujáknak. Hallom puha lépteinket a sikátorokban, s ahogy halkan sóhajtanak talpunk alatt a sétány törtfehér, megkopott kövei. A lenyugvó Nap kardinálpirosan ráborul a vízfelszínre, s utolsó sugarai úgy pattognak vissza az ég aljára, mint a csillagszóró gyöngyei... aztán lassú méltósággal eltűnik a sziget mögött. Bámulva nézem a kasmírkék éjje |
2023-12-05 21:00:20 |
|
|
|
|
Ferenc Ősz
Öreg tölgy küld lehulló levelében
a lankadt földnek halk üzenetet:
zsémbes október hűvös ecsetjével
tarkára fest dombokat, kerteket.
Egy csipkebokor pirosan dalol,
nemrég itt még a szarvasok zenéltek,
hangjuk a márvány égen valahol
madár-rajokkal szállt északnak, délnek.
Sok kék szemével kökény gallya bámul,
lombja |
2023-11-02 19:51:35 |
|
|
|
|
|
A megigazult bűnös
Az ördög rabjaként vonultam én porázon.
A bűn szennyében rút pirosan, véresen,
Mint disznó sárban, úgy hevertem kéjesen.
S mert nagy volt, egyre csak bűzlött a hiúságom.
A mélység volt közel. Ijesztett már a zátony.
Állatként éltem én, és nem volt Istenem.
Árnyék valék csupán; halott, bár eleven.
De Krisztusban, |
2023-10-10 07:32:13 |
|
|
|
|
éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, p |
2023-04-11 08:33:54 |
|
|
|
|
|
évek!
Túrákra jártunk a hegyek közé!
És szállt a nap, ki tudja, mit keresvén?
Jött egy idő, - szép este van,
Sétálni járunk. Estéllik az ösvény,
És száll a nap, tűnődőn, pirosan.
Jön egy idő, és szállni fog - utánunk,
Ilyen szelíden, mintha értené,
Hogy immár semmit, semmit sem kívánunk,
Már lépni is csak egyet: fölfelé. |
2023-04-03 21:31:05 |
|
|
|
|
fölgyújtott föld, szikrás levegő,
Piros lobogó szirmok s lebegő
Szelíd, kék füstként távol fák enyhe lombja.
Ó, égő táj, ó, szikrás levegő!
Tavas |
2023-03-09 00:17:21 |
|
|
|
|
CSERESZNYEFACseresznyefa csendben
álldogál a kertben,
ágai megrakva,
gyümölccsel terhelten.
Ragyognak a szemek,
sorra kibukkannak
zöld levelek mügül,
pirosan villannak.
Nyújtogatja ágát
az arra menőknek:
"Egyél kedves vándor,
jut itt mindenkinek!
Nap meleg sugara
finomra érle |
2021-09-08 21:00:32 |
|
|
|
|
dombtetőn már alig van pipacs,
hanem alább
még összesugdos halkan a katáng
s a szarkaláb.
A lombokon már itt-ott egy levél
sápadni kezd;
nevet az alma és pirosan int
a dús gerezd.
Botjára dőlve pípázgat éi csősz
és messze les,
a felhők vállán szétfolyik a nap,
már este lesz. '
Kigyúlt szívem dobogva fon |
2021-09-06 20:30:39 |
|
|
|
|
végül
és kezdet |
2021-08-01 17:29:24 |
|
|
|
|
egyszerre úgy esett,
Telin,forrón,hirtelen
Rád gondoltam s arra,hogy
Messze vagy és jaj nekem.
És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.
És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.
Azért volt oly különös,
Minden fényné |
2021-06-13 17:15:29 |
|
|
|
|
hozzásimulni, alája bújni. Onnan, ahol állsz, éppen leláthatsz a szakácsné kamrájába.
A hóember odanézett, s meg is látta azt a fekete, fényesre dörzsölt, réztrombitás jószágot, amelyből pirosan világított a tűz. Különös érzés szállta meg a hóembert, maga se tudott rajta eligazodni, mit érez. Aki nem hóembernek született, talán úgy nevezné: szerelem.
- És mért hagy |
2021-05-29 19:45:30 |
|
|
|
|
|
Üzenetek |
Nagy Ilona, Videcz Ferenc, József Attila, Tóth Árpád, Vörös Judit, Weöres Sándor, Ferenc Ősz, megigazult bűnös, magyar költészet, sétány törtfehér, csillagszóró gyöngyei, sziget mögött, kasmírkék éjje, lankadt földnek, csipkebokor pirosan, szarvasok zenéltek, márvány égen, ördög rabjaként, mélység volt, szívünk muzsikálna, hegyek közé, arra menőknek, felhők vállán, furcsa vízió, szakácsné kamrájába, hóember odanézett, |
|
|
|