|
 |
|
|
|
|
bukást,
de akkor arra gondoltam, a Jóisten, majd tudja,
mennyi bír ki szívem ebbe a túlélési harcba.
Hisz a Jóisten ad reményt, ha túl gyöngévé válunk,
ha meghajlik a térdünk, megroggyan a lábunk,
s ha nem becsüljük kellőképpen azt az életet,
ami odafenn nékünk elrendeltetett.
Kun Magdolna
|
| 2023-10-06 07:51:20 |
|
|
|
 |
|
|
| tűnik el, belső undorrá zsugorodik, és ebből a kiszolgáltatottságból nem lehet szabadulni. A kölcsönös félelem megzavarja a bűnöst és ártatlant. S ez a csapda folyton ott leselkedik. A megroggyant önérzet azt követeli: ,,ne írj érthető verseket". Az öndokumentáció teljesen fölösleges. Talán mégis van egy kivezető út. A fohászkodás az Úrhoz, a spiritualizálódás. A költő |
| 2023-06-13 06:47:39 |
|
|
|
|
|
|
|
|
nagypapaként kacsint rá, és el sem tudja képzelni, hogy az a hajlott hátú, aki előtte áll, egykor kerítéseket mászott át pár orgonaágért. Neki az öreg nem történelem, nem régi kaland, csak egy megroggyanó kabát és egy félrecsúszott nyakkendő.
És a fiú megkapva a két poharat nevetve megfordul. A jégkockák hűtik a markát, a narancsillat felkúszik az orrába és ingerli. Játékos t |
| 2022-11-18 07:47:16 |
|
|
|
 |
|
|
ébredtem
egy elmosódott hangra,
egy ki nem mondott szóra,
vergődő lelkem sikolya
hallatszik, valakiért kiált,
kit el nem érhetek,
sem itt lenn, sem odafenn,
térdem megroggyan,
felállok, hogy továbblépjek,
hátha még lehet,
kitépem magamból a
a fájdalom gyökerét,
szememből a könnyeket
nem engedem arcomon
folyni, h |
| 2022-08-17 22:00:17 |
|
|
|
|
|
|
|
|
tüzes-nemes kadarka?
Papok pincéi
őrzik még ízeidet!
Úgy magasodsz föl, mint a
hajdani Ápisz-bika, ha
üzekedni készült,
s alatta a kis folyató tehénkék
lába megroggyant.
Egri Bikavér,
én hiszek benned,
mint a szénszemű palóc menyecskék
erkölcsében,
mint a nagyfütykösű palóc legények
virtusában,
és nagyra tartala |
| 2022-07-07 19:30:45 |
|
|
|
|
|
|
szavak előtörnek oly rendületlenül.
Mik aztán maguktól mondatokká válnak,
Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.
S lassan átjárják az egész lényed,
Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?
A kezed is önkénytelen összekulcsolod,
Ne bánd ha imádat némán ordítod.
S ha könnyes már a szemed, mivel nézel az égre,
Esendő vagy Ember, nincs, kinek ninc |
| 2022-05-02 08:41:33 |
|
|
|
 |
|
|
ecsetje kent szét
világunk összegyűrt vásznán,
miben hihetsz még?
Lám, szép ifjúi hited vetését
sárba verte a jég,
s völgybe hajló utad homályán
már meg-megroggyan a térded,
s te a gomolygó messzeségben
még mindig a súlyos egekkel
küszködő, sápadt Napot nézed?
- Tudom fiam, már nincs rá semmi esélyem,
hogy az Ígéret Fö |
| 2022-04-22 15:02:08 |
|
|
|
|
|
|
gond és teher..."*.
Nem volt türelmed kivárni, míg pirkad,
hogy egyszer minden nyűgöt levetkezel?
EMBER voltál, ki ölni, s meghalni kész,
válladon hordtad a megroggyant hited,
szerettél, de élni nem voltál merész,
tán úgy érezted, a világunk rideg.
Mély nyomokat vájt lelkedben az ütleg,
mit elszenvedhettél érdemtelenül,
bár vágyta |
| 2022-04-11 11:42:06 |
|
|
|
|
|
|
másikat majdan túl élni,
megvénültél, alig hallottál, bicegtél,
de többre tartottál engem mindenkinél,
a zord idő neked semmit sem jelentett,
kölyökként úsztál át megroggyant éveket,
egy életre szól már szelíd barátságunk,
mondd csak kócos kutyám, hát még mire várunk,
halványulnak lassan, hallgatnak a versek,
a múzsák is lusták, mind elszen |
| 2022-01-25 23:16:02 |
|
|
|
 |
|
|
arra gondolok, hogy a Jóisten majd tudja,
mennyi bír el szívem ebbe a túlélési harcba.
Hisz ő az, aki reményt ad, ha túl gyöngévé válunk,
ha meghajlik a térdünk, ha megroggyan a lábunk,
és ha nem becsüljük kellőképpen azt az életet,
amit ajándékul adtak fenn az égiek.
Kun Magdolna |
| 2021-09-10 08:03:10 |
|
|
|
 |
|
|
arra gondolok, hogy a Jóisten majd tudja,
mennyi bír el szívem ebbe a túlélési harcba.
Hisz ő az, aki reményt ad, ha tú |
| 2021-09-07 09:52:43 |
|
|
|
|
|
|
őszibarack.
Őszül a zöld fűszál, libanyáj pepitázza a tarlót.
Vedlik az ostorom is,
szál sihederkorom is.
Meg-megroggyan a zsák, hazagondol már a malomból.
Szérűn tyúkjaival
szunnyad a szalmakazal.
Csönd van. Fényes csönd. Gy |
| 2021-06-30 20:45:51 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Garai Katalin, Levél József Attilához, Mentovics Éva Ma, Utassy József, Egri Bikavér, Ígéret Fö, életet Engem, magyar irodalomban, lélek imája, túlélési harcba, kölcsönös félelem, csapda folyton, megroggyant önérzet, öndokumentáció teljesen, megroggyanó kabát, félrecsúszott nyakkendő, jégkockák hűtik, narancsillat felkúszik, elmosódott hangra, fájdalom gyökerét, szénszemű palóc, nagyfütykösű palóc, szív dobbanásnak, egész lényed, gomolygó messzeségben, súlyos egekkel, |
|
|
|
