|
 |
|
|
Tél van, csak poroszkálnak a napok a naptárban, de az ég megkegyelmez lassan a korán útra kelőnek. A láthatár szélén pezsgőszín fellegek nőnek, s így kevésbéfáj a pőre, hidegszürke január. A ma és a tegnap még kéz a kézben jár, hisz' a Hold a Napnak még átint a békés horizo |
2021-01-13 23:26:40 |
|
|
 |
|
már így haldoklik az élet,
fátyolos szemei még jobban vonzanak:
barát búcsúja ez, mosoly ez , lepecsételt
ajkakról még felénk nevető pillanat.
Így, minden láthatárt már-már elhagyni készen
és siratva, hogy úgy szűnik múlt és remény,
még visszafordulok és sóvárogva nézem
sok kincsét, mely soha nem lehetett enyém.
Föld, Nap |
2020-10-01 11:50:27 |
|
|
 |
|
|
mikor, ha apró kvarchomok-
szem repül versenyt a délszaki szélben,
s a fényes lendkerekek forgásmezejében
múló árnyékfolt-fantomként pörög fel,
lezúdul aztán, s a láthatár előterében
ingó árbocok szálkás rengetegébe vész el.
Palackposta-hír
Sz.I. költőbarátomnak
Nevetsz, ha mestere |
2020-08-12 22:17:17 |
|
|
 |
|
KOOSÁN ILDIKÓ VERSEI |
2020-08-12 22:01:07 |
|
|
 |
|
|
mikor, ha apró kvarchomok-
szem repül versenyt a délszaki szélben,
s a fényes lendkerekek forgásmezejében
múló árnyékfolt-fantomként pörög fel,
lezúdul aztán, s a láthatár előterében
ingó árbocok szálkás rengetegébe vész el.
Palackposta-hír
Sz.I. költőbarátomnak
Nevetsz, ha mestere |
2020-08-12 21:43:53 |
|
|
 |
|
mikor, ha apró kvarchomok-
szem repül versenyt a délszaki szélben,
s a fényes lendkerekek forgásmezejében
múló árnyékfolt-fantomként pörög fel,
lezúdul aztán, s a láthatár előterében
ingó árbocok szálkás rengetegébe vész el.
Palackposta-hír
Sz.I. költőbarátomnak
Nevetsz, ha mestere |
2020-08-12 21:18:08 |
|
|
 |
|
mikor, ha apró kvarchomok-
szem repül versenyt a délszaki szélben,
s a fényes lendkerekek forgásmezejében
múló árnyékfolt-fantomként pörög fel,
lezúdul aztán, s a láthatár előterében
ingó árbocok szálkás rengetegébe vész el.
Palackposta-hír
Sz.I. költőbarátomnak
Nevetsz, ha mestere |
2020-08-12 21:11:42 |
|
|
 |
|
EMLÉKKÉ SZELÍDÜLT FÁJDALOM VAGYEmlékké szelídült fájdalom vagy,
befejezetlen, édes álom,
a hajnalt takaró ködfelhő,
mely átlebeg a láthatáron.
Ki nem irtható dús sövény vagy,
átöleled szíve |
2019-10-20 22:00:10 |
|
|
 |
|
skála,
Majd nyomósb ok is akad.
Pedig kínos lenne válnom,
Megszoktam már új tanyámon,
Ah, és egyért kedvelem:
Nyilt messzeség mosolyog rám,
Kék hegyek a láthatáron,
És a felhőt vándorútján
Messzebb elkisérhetem! |
2019-09-27 20:00:28 |
|
|
 |
|
időt,
s a föld vagyok, gyökér alatt a csend,
sötét erőbe oltott látomás,
hogy porba, sárba, régi hantba láss
időtlenül peregni vak jelent,
s az út vagyok a láthatár alá,
a titkaim magamba így fogom;
a szélfutotta régi álmokon
törő poéta úgy se hallaná,
s az ég vagyok föléd feszülni, kék
mezőiben hol így, hol úgy r |
2019-07-07 17:30:51 |
|
|
 |
|
is él győztesen,
bűn, halál - benne erőtelen.
Csillaga fényes'b a gyémántnál,
emberi szívbe reményt plántál.
Előtte nyit egy új világot,
túl földi, s égi láthatáron.
Értelmet nyer a múló idő,
érték a holnap, nem veszendő.
Levetve kopott porsátorát,
nyeri el az én, örök honát.
|
2019-01-16 17:00:15 |
|
|
 |
|
reszkető....
Az arcodon a ráncok barázdákká válnak.
Ne gondold, hogy rajtad nem fog az idő!
A fiatalság, akár egy tündérálom,
fut vele az idő kereke.
Még süt a Nap, de a láthatáron
kavarog az ősz szürke fellege....
Ha majd tétova lesz a lépted,
megint újra gyermek leszel....
Ábrándos szemmel a távolba révedsz
és csak a szépre |
2018-12-04 13:15:38 |
|
|
|
|
|
Üzenetek |
Koosán Ildikó, Farkas Éva, Kiss József, Hepp Béla, Schvalm Rózsa, EMLÉKKÉ SZELÍDÜLT FÁJDALOM VAGY, korán útra, láthatár szélén, békés horizo, délszaki szélben, fényes lendkerekek, láthatár előterében, hajnalt takaró, felhőt vándorútján, föld vagyok, titkaim magamba, szélfutotta régi, ráncok barázdákká, távolba révedsz, forgásmezejében, költőbarátomnak, visszafordulok, elkisérhetem, poroszkálnak, megkegyelmez, befejezetlen, |
|
|
|