|
|
|
|
csak halvány, diplomatakék, mely néhány helyen átcsapott ametisztlilába. Igaz, homályossá tette a sűrű esőfüggöny, mely kristálytiszta fátyolvízesésként bukott alá. Élvezte, ahogyan koppantak a cseppek az esernyőjén... mert zenéjük volt. Pedig egyszerűen csak esett. Lágyan és finoman szaladtak szét a vízkörök a járda tócsáiban, éppen úgy... mint a vízipókos mesében. A levegő fri |
2023-12-05 21:00:20 |
|
|
|
|
felemeltem lelkem az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mond |
2020-04-19 14:54:05 |
|
|
|
|
|
felemeltem lelkem az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet.
Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat |
2020-04-06 14:28:05 |
|
|
|
|
felemeltem lelkem az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A |
2019-07-13 07:54:30 |
|
|
|
|
|
lelkem az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. |
2019-07-08 13:15:12 |
|
|
|
|
talalkozasunk
rad nezven , erzeseim nem lobbantottak
irantad nagy remenyeket . . .
Egyszeru embernek tuntel , szinte
szotalan , ekozben szitalo esocseppek
koppantak a szelvedo ablakan , s
az ido velunk rohamosan szaladt .
Erzesem elso latasra irantad nem
volt egyeb , mint ember iranti
tisztelet : eletem alkonyan mar nem |
2018-08-04 15:07:22 |
|
|
|
|
Benczes Sándor Gábor
történetekírni kell
a madár kifeszülő szárnyáról
(meséltem neki
az aerodinamikáról tegnap)
apró karmai koppantak
mikor leszállt a hűs kőre
szólni kell
a szégyenlős Holdról |
2018-07-15 18:06:36 |
|
|
|
|
.......történetek
írni kell
a madár kifeszülő szárnyáról
(meséltem neki
az aerodinamikáról tegnap)
apró karmai koppantak
mikor leszállt a hűs kőre
szólni kell
a szégyenlős Holdról
(meséltem neki
a spektográfról este)
sárga izzadt arcát
felhő sarkával megtörölte
és beszélni kell
a lecsorduló könn |
2018-04-30 22:35:59 |
|
|
|
|
lelkem az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. |
2018-03-06 10:09:46 |
|
|
|
|
képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mo |
2017-11-04 09:03:03 |
|
|
|
|
Kedves emlék
Sétáltunk. A régi kövek
Ismerősként koppantak.
Elmesélték a Napnak
Régemlékek csodáját.
Cipőnk ritmusa zenélt,
Ott az utcán szinfóniát
Komponáltunk, te és én.
Meg-megálltunk kábán.
Néztük napfény játékát.
Arcodon szürkés folt.
Kezem indult lesimítsa.
Nem tűnt el, árnyék volt
Az a szürkés folt.
|
2017-07-05 07:07:37 |
|
|
|
|
megpillantotta a kanyar után. Akkor már dörgött, feketéllett, hánykódott, villámlott. Majd eleredt az eső... Ömlött, áradt a felbolydult folyóval. Utána jég kezdett hullni. Egyre sűrűbben koppantak a ladik fenekén, s egyre nagyobbak...
A fiatalember vízre vonszolta a halász szövetkezet motoros ladikját. Soha nem zárták le, mert nem volt miért. Azon a vidéken még tisztelték a |
2017-01-21 18:27:58 |
|
|
|
|
|
Üzenetek |
Nagy Ilona, Fekete István, Benczes Sándor Gábor, kesoi esos, világ rendje, sűrű esőfüggöny, járda tócsáiban, vízipókos mesében, diákévek kamaszos, templomot jelentette, zűrzavaros vágyak, szentelt kövek, oltár előtt, szelvedo ablakan, madár kifeszülő, aerodinamikáról tegnap, szégyenlős Holdról, spektográfról este, lecsorduló könn, régi kövek, utcán szinfóniát, kanyar után, felbolydult folyóval, ladik fenekén, fiatalember vízre, halász szövetkezet, |
|
|
|