|
 |
|
|
|
|
fejfa, mozdul a kő.
Anyánk házában idegen nóta,
Bujdosó koldus az árva húgom...
Haza kell mennünk, a földem izent,
Ha oda veszünk is a vándorúton!
Szálljon elém e vádoló ének
Lázadó kínnak, sajgó kelésnek,
Hódító hordák utjára fekvő
Rejtett kígyónak, mezt |
| 2018-05-10 03:03:35 |
|
|
|
|
|
|
Nemrég,
Úrnőjének fölolvas, zsongító verset, halkan,
S ő, tulipán kezében, így várja, mozdulatlan,
Hogy a szók titkos lelkűk lelkében kileheljék,
S körül királyi parkja pompázik és tenyészik,
Márványok és medencék s korlát, oszlopsoros,
S lelke a csodarejtő távla |
| 2018-04-23 04:33:18 |
|
|
|
|
|
|
|
|
érett,
Mint két súlyos gyümölcs, emlőm halkan lelankad,
S mint csóktanyák vén tükrén vak karcolások vannak,
Testemen harapások emléksebei égnek.
Így, már fanyar szépséggel, készítek új igákat,
S lankadt törzsem feszítve, még dölyfös daccal győzök,
Hisz nyakam ha |
| 2018-04-23 04:32:13 |
|
|
|
|
|
|
az álmokba suhan.
Már távol égbe lengve visz,
Nem földi víz már lent e víz
Két evezőm csapása lágy,
Egyik a Csönd, másik Vágy.
Ütemre, szemlehúnyva, így,
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!
Ott túl a hold figyel, - á |
| 2018-04-23 04:31:05 |
|
|
|
|
|
|
|
|
kong sorba lomha léptük s oly szeliden merűl fel
Zord homlokuk az árnyban, mintha, hol bús szenny csorgott,
Lágy Veronika-kéz törülné le a kormot.
A hétnek vége már s vidáman az est hűsét
Harangszó zengi át, mert holnap itt a húsvét;
Oh, vén gót tornyok öblén reszkető |
| 2018-04-23 04:30:03 |
|
|
|
|
|
|
csöndes, bús ötvöse, hasítsd ma
Emlékid ékk |
| 2018-04-23 04:28:55 |
|
|
|
|
|
|
Nemrég,
Úrnőjének fölolvas, zsongító verset, halkan,
S ő, tulipán kezében, így várja, mozdulatlan,
Hogy a szók titkos lelkűk lelkében kileheljék,
S körül királyi parkja pompázik és tenyészik,
Márványok és medencék s korlát, oszlopsoros,
S lelke a csodarejtő távla |
| 2018-04-23 04:27:41 |
|
|
|
|
|
|
érett,
Mint két súlyos gyümölcs, emlőm halkan lelankad,
S mint csóktanyák vén tükrén vak karcolások vannak,
Testemen harapások emléksebei égnek.
Így, már fanyar szépséggel, készítek új igákat,
S lankadt törzsem feszítve, még dölyfös daccal győzök,
Hisz nyakam ha |
| 2018-04-23 04:26:26 |
|
|
|
|
|
|
az álmokba suhan.
Már távol égbe lengve visz,
Nem földi víz már lent e víz
Két evezőm csapása lágy,
Egyik a Csönd, másik Vágy.
Ütemre, szemlehúnyva, így,
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!
Ott túl a hold figyel, - á |
| 2018-04-23 04:25:18 |
|
|
|
|
|
|
kong sorba lomha léptük s oly szeliden merűl fel
Zord homlokuk az árnyban, mintha, hol bús szenny csorgott,
Lágy Veronika-kéz törülné le a kormot.
A hétnek vége már s vidáman az est hűsét
Harangszó zengi át, mert holnap itt a húsvét;
Oh, vén gót tornyok öblén reszkető |
| 2018-04-23 04:23:50 |
|
|
|
|
|
|
csöndes, bús ötvöse, hasítsd ma
Emlékid ékk |
| 2018-04-23 04:22:47 |
|
|
|
|
|
|
lányt.
A többi sóhajt, ejh-hajh, megvirrad még,
és megvirrad, a nap fejükre süt,
légypöttyös a tapéta és a falkép,
az abroszon boros, kopasz fejük.
Pontos öregurak, kik messze estek
s most andalognak régi romokon.
Pipáznak, néznek és mozdulni restek.
Én m |
| 2018-04-22 05:17:36 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Dutka Ákos, Albert Samain, Kosztolányi Dezső, Lágy Veronika-kéz, árva húgom, földem izent, szók titkos, csodarejtő távla, álmokba suhan, végtelenbe vágj, hold figyel, hétnek vége, többi sóhajt, abroszon boros, hazakellmennem, szemlehúnyva, kosztolányi, légypöttyös, oszlopsoros, mozdulatlan, csóktanyák, szépséggel, vándorúton, kileheljék, végtelenbe, emléksebei, |
|
|
|
