|
 |
|
|
|
|
| jönnek, a vezeklés sápasztó órái; a csend ritmusát ízlelem, úgy lehet patak-csörgedezésként szivárgó bárgyú ritmus ez, a kiüresedés ritmusa, amely szinte magától kínálkozik, s amely a gondolattalan lélekre vattaként rátelepülhet, lomhán a lomhára, akár gémberedett test ócska hintára, de máris hinta-palinta, kényelmes tingli-tangli, lebegés, üresjárat, és kell az üresjárat, a pihen |
| 2023-08-13 09:01:23 |
|
|
|
 |
|
|
tán az a csöndes óra,
mikor a nap korán elszáll nyugovóra,
s aláereszkedik fátyola az éjnek,
s elhalkul az élet.
Ilyenkor magam is kályhám mellé ülök,
és gondolattalan gondokba merülök;
egybeolvadok az árnyékkal, meleggel,
a kályhámból ömlő langyos lehelettel,
s úgy érzem, más élő nincs is a szobába,
csak ez a sarokban guggoló vaskályha |
| 2022-11-21 21:00:34 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától |
| 2022-08-14 16:18:07 |
|
|
|
 |
|
|
lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magá |
| 2022-04-05 21:54:48 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
csüggedten, te ott maradtál,
Mert nem és nem akartál csalni, bújni,
Lesz, ahogy lesz, ahogy Isten akarja - mondd,
Negyven év múlva már bevallhatod,
Hogy gondoltál-e gondolattalan
A nagy versekre, amiket megírsz majd.
Megérte, mondd? Tudom, neked megérte
A költészetért keresztre feszülni
És feltámadni versekkel rakottan.
Vagy ír |
| 2022-04-05 11:14:59 |
|
|
|
 |
|
|
vagyok, URAM,
nagyon.
Sokat futottam és sokat hiába.
Tudod: lakás, kenyér,
ruhácska kell nekik,
ezért.
Ezért vagyok ilyen kevésszavú ma
és gondolattalan.
Látod: csak vonszolom
magam.
Nincs is nekem, URAM, méltó imám most,
bár Hozzád tartozom,
de csak fáradt szívem
hozom.
Ma is Tiéd, URAM, |
| 2020-11-07 21:52:29 |
|
|
|
|
|
|
az a csöndes óra,
mikor a nap korán elszáll nyugovóra,
s aláereszkedik fátyola az éjnek,
s elhalkul az élet.
Ilyenkor magam is kályhám mellé ülök,
és gondolattalan gondokba merülök:
egybeolvadok az árnyékkal, meleggel,
a kályhámból ömlő langyos lehelettel,
s úgy érzem, más élő nincs is a szobában,
csak ez a sarokba guggoló vaskály |
| 2020-04-28 21:00:45 |
|
|
|
|
|
|
lombtalan
sikertelen
vigasztalan
élni az életet hontalan
otthontalan
szenvedve élni szenvtelen
álomtalan
élni az életet élettelen
feszülő aggyal
gondolattalan
szavakkal élni ajaktalan
színekkel színtelen
nyomokkal nyomtalan
reménytelen |
| 2020-03-26 17:30:43 |
|
|
|
|
|
|
-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S ak |
| 2019-12-03 20:00:16 |
|
|
|
 |
|
|
tán az a csöndes óra,
mikor a nap korán elszáll nyugovóra,
s aláereszkedik fátyola az éjnek,
s elhalkul az élet.
Ilyenkor magam is kályhám mellé ülök,
és gondolattalan gondokba merülök;
egybeolvadok az árnyékkal, meleggel,
a kályhámból ömlő langyos lehelettel,
s úgy érzem, más élő nincs is a szobába,
csak ez a sarokban guggoló vaskályha |
| 2019-11-03 23:08:58 |
|
|
|
|
|
|
tekintete.
Jókedvet mímelve nevet lélektelenül.
Akkorra messze járok,
megbotlom kőben, keshedt fűcsomóban,
zsebeimet kiforgatom,
elhagyom mindenemet,
gondolattalan ülök egy fatönkön,
arcomon át hangyák vonulnak,
nap, hold értetlenül bámul szemembe.
Nélküled hagyom múlni az időt
- és nélkülem... |
| 2019-01-20 22:00:35 |
|
|
|
 |
|
|
tán az a csöndes óra,
mikor a nap korán elszáll nyugovóra,
s aláereszkedik fátyola az éjnek,
s elhalkul az élet.
Ilyenkor magam is kályhám mellé ülök,
és gondolattalan gondokba merülök;
egybeolvadok az árnyékkal, meleggel,
a kályhámból ömlő langyos lehelettel,
s úgy érzem, más élő nincs is a szobába,
csak ez a sarokban guggoló vaskályha |
| 2018-11-15 08:29:36 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Gárdonyi Géza, Vészi Endre, Kálnoky László, kertemben járok, vezeklés sápasztó, csend ritmusát, kiüresedés ritmusa, gondolattalan lélekre, kályhámból ömlő, sarokban guggoló, mindennapi szörnyű, nagy versekre, költészetért keresztre, sarokba guggoló, életet hontalan, életet élettelen, lehetetlenség konok, gondolattalanul, csörgedezésként, aláereszkedik, lehetetlenség, gondolattalan, egybeolvadok, rátelepülhet, lélektelenül, költészetért, |
|
|
|
