|
 |
|
|
|
|
minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is. Ez a szomorúság az ősznek megérkezése. Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember.
A két gólyánk is elment. Szent István k |
| 2023-10-14 21:15:13 |
|
|
|
 |
|
|
öreg mécses lángja , s
a hold is halványan világít a vak -
sötét éjszakában . Csend , s béke
telepedett , az ódon , szűk kis utcákba .
Lombjaikat vesztett vén gesztenyefák ,
egymással szorosan összefonódva ,
suttogva gondolnak az elmúlott nyárra .
Bánatukra az ősz ködfátylakat borított ,
az egykor fénykorát élő , víg tücsök
|
| 2021-11-10 17:29:18 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
a falu lakói pedig emberibb életet élnek, mint százvalahány kilométerrel odébb, a fővárosban. Itt még a fű is zöldebb, a fák meg lombosabbak. Főleg a ,,zöld templomok", a gesztenyefák. Nincs párja a méznek, amelyet itt vehet az ember. Fenséges az íze, de az illata is.
A színésznő kertjében a diófa a csoda. Micsoda érzések, micsoda vallomások szem- és fültanúj |
| 2020-01-08 23:11:27 |
|
|
|
|
|
|
rád.AMENNYI JUT...Nyárvégébe szállunk.
Már egyre több az aláhullott, rozsdaszín levél
a kertben, az öreg gesztenyefa alatt;
a nyár halántéka lassulva lüktet,
már egyre kevesebb reményem maradt...
A szé |
| 2019-11-15 19:30:23 |
|
|
|
|
|
|
|
|
légcső.
Gerincén gerincem
töretlen találom.
Tér nyílik előttem.BESZÉLGETÉS A GESZTENYEFÁKKALÉjfél elmúlt, körülvesz a csend.
Fehér ruhámon pihen a fény.
A kórházban dolgozik a rend,
s szellő legyint arcon könnyedén.
|
| 2019-09-11 19:00:50 |
|
|
|
|
|
|
TELEKES BÉLA VERSEITelekes Béla (1891-ig Klein, Felsőtelekes, 1873. május 4. - Budap |
| 2019-07-29 20:00:22 |
|
|
|
|
|
|
EGYSZER MINDENKINEK NYÍLNAK A VIRÁG |
| 2019-06-13 22:15:09 |
|
|
|
|
|
|
szerelemből?NAGYANYÁMAszaltszilva arcú,
görbült nagyanyám,
decemberi varjú
vén gesztenyefán,
hócsillagos télben
lelsz-e még magot?
Látsz-e hulló égen
néha szép napot?
Lelkede |
| 2018-09-25 19:59:58 |
|
|
|
|
|
|
fordult borús felhőn,
látom, hogy elszántan megmarkolja
a homokóra minden lepergő
homokszemét, ahogy mindig szokta,
ahogy ezután mindig is fogja.
Mikor a gesztenyefák ágain
még zöldellő, kövér rügyek ültek,
tavasz ígéretei suhanva
már tovatűnő álmokat szültek
észrevétlenül múltba fordulva.
Az emlékek mára már megnőttek, |
| 2018-08-06 20:30:05 |
|
|
|
 |
|
|
Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból - valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint az ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelen |
| 2017-12-11 16:28:54 |
|
|
|
|
|
|
csurog.Szabó Lőrinc: ŐSZI FÁKLáttalak, lomb, mikor születtél,
fiatalon!
Mint kívül a gesztenyefák,
ép oly magas az ablakom:
az ablakot a kék tavaszban
zöld ujjongásod lengte be
s még ráncos volt m |
| 2017-10-13 14:30:58 |
|
|
|
|
|
|
nyár.
ŐSZ VÉGEA kertben vén gesztenyefa áll,
alatta hullt, elszáradt levél,
a szél keres, kutat, de nem talál
mást már, csak az ősz üzenetét.
Fénytelen a lét, a lüktetés,
kibírni bút nehéz |
| 2017-05-24 22:00:32 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Kovács Anikó, Gergely István, Telekes Béla, Bertók László, Farkas Anna, Hollósy-Tóth Klára, Szent István, AMENNYI JUT, BESZÉLGETÉS GESZTENYEFÁKKAL, TELEKES BÉLA VERSEI, EGYSZER MINDENKINEK NYÍLNAK VIRÁG, Szabó Lőrinc, ŐSZI FÁK, öreg mécses, egész tájon, ősznek megérkezése, őszirózsák fehér, gesztenyefám napról, sárga öregember, piros öregember, elmúlott nyárra, egykor fénykorát, falu lakói, színésznő kertjében, öreg gesztenyefa, nyár halántéka, |
|
|
|
