|
 |
|
|
|
|
II. Ajódhjá könyve
1-2.
Mikor a bölcs király látta, hogy Ráma maga a tökély,
tanácsosaival döntött: ifjú királlyá felkenik.
Alattvalói üdvére, és saját örömére is,
teljes nagy birodalmából összehívta a föld ura
városai minden rend˝u lakóinak legfobbjeit, ˝
a szere |
| 2012-04-25 19:08:04 |
|
|
|
|
|
|
mandalát.
Olyan, mint Dante sötét erdeje:
Eltévedsz és hazatalálsz benne.
Kerek tisztás a közepe -
Igazi Önmagunk üres tere.
III.
,,Ha eltévedsz a rengetegben,
állj meg mozdulatlan:
a fák sohasem tévednek el."
(Indián tanítás gyermekeknek)
Bújócska
A labirintus mindig csábít,
amíg dolgo |
| 2012-04-15 07:36:15 |
|
|
|
|
|
|
|
|
kalapács
tompa ütései volnának, százmérföldnyire mélyen belsejében; a szíve
dobogása az.
A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. Avagy honnan van az,
hogy az elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette, hová madár
sem viszi a magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színû és
alakú virág támad magától? A föld költészete ez! |
| 2012-02-09 13:31:56 |
|
|
|
 |
|
|
sodródom,
Már nem érdekel, mit hoz a sorsom.
Elszáll a tér, az idő, és én velük repü |
| 2010-10-31 18:33:28 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
hegytetőre ér,egetverő viharrá lelkesül!
Fákat csavar ki. Lombokat rabol.
Felhőt szakít és bérceket tarol,
s az újra vér és vér és egyre vér!
Azután rengetegbe ér.
Már nem rombol, már nem is követel:
már csak egy síró, gyönge szél.
Aztán fuvallat: bujkál és dalol.
A zeg-zúgos csalitba beleté |
| 2010-03-27 17:47:53 |
|
|
|
 |
|
|
erőben érezte magát. A libapásztorlányra még csak oda se pillantott búcsúzóul. Már messzire járt, de még mindig hallotta a fehér ludak vidám gágogását.
Három napig bolyongott a rengetegben, míg végre kijutott belőle. Utána nemsokára egy nagy városba ért. Nem ismert ott senkit az égvilágon; azt gondolta, legjobb lesz, ha jelentkezik a királynál.
Beve |
| 2010-01-06 15:18:46 |
|
|
|
|
|
|
erőben érezte magát. A libapásztorlányra még csak oda se pillantott búcsúzóul. Már messzire járt, de még mindig hallotta a fehér ludak vidám gágogását.
Három napig bolyongott a rengetegben, míg végre kijutott belőle. Utána nemsokára egy nagy városba ért. Nem ismert ott senkit az égvilágon; azt gondolta, legjobb lesz, ha jelentkezik a királynál.
Beve |
| 2008-08-21 17:38:05 |
|
|
|
 |
|
|
művészek büszke álma,
Pedig halkan szólsz s mégis általa
Ledől a közöny Jerichó-fala!..."
Igen, tán így, de szebben, lelkesebben,
Mint tűzimádónak vak rengetegben
Áldó hozsánna zengne ajkirúl,
Ha körülötte az erdő kigyúl.
S én nem birom, bocsáss meg szép Valóság!
Csak lelkem tép még egy utolsó rózsát
S mint b |
| 2007-09-02 06:31:31 |
|
|
|
|
|
|
-
Körülötted van minden s azért mégis
Csak téged lát meg, téged, aki lát.
Éretted volt csak eddig a világ...
Eh, ostoba, nem igy, de lelkesebben,
Mint tűzimádónak vak rengetegben
Áldó hozsánna zengne ajkirul,
Ha körülötte az erdő kigyul!...
Csak vergődés a méltó hódolat: ha
Egy kőre lépsz, az fájdalmunk dara |
| 2007-09-02 06:25:06 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| József Attila, bölcs király, zeg-zúgos csalitba, fehér ludak, nagy városba, közöny Jerichó-fala, utolsó rózsát, méltó hódolat, fájdalmunk dara, tanácsosaival, kepfeltoltes, birodalmából, lelkesebben, rengetegben, jelentkezik, szeretettel, legfobbjeit, körülötted, rengetegbe, összehívta, bolyongott, alattvalói, pillantott, fájdalmunk, zimádónak, nemsokára, |
|
|
|
