|
 |
|
|
|
|
| akartam, nem kerestem drága pénzért befogadtam egy ágról szakadtat, de több örömöm volt benne, mint másnak a súlyos ezrekért vettben. A macskákkal is így voltam mindig. Madarak |
| 2022-10-04 18:03:00 |
|
|
|
|
|
|
Fekete István-Tél
Cinkék járnak szívem ablakára,
a madárkákat réget etetem.
De most már néha gondolkodni kezdek;
meddig tart vajon az élelem?...
Meddig tart kint a tél, bent a meleg,
szívem mikor fog elsötétülni,
s vágya |
| 2021-01-13 23:35:24 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERSEINemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén: Kosztolányi Dezső István Izabella (Szabadka, 1885. március 29. - Budapest, Kriszt |
| 2020-03-11 20:00:43 |
|
|
|
 |
|
|
Kép: Stephen Darbishire
Fekete István: Tél
Cinkék járnak szívem ablakára,
a madárkákat régen etetem.
De most már néha gondolkodni kezdek:
meddig tart vajon az életem?
Meddig tart kint a tél, bent a meleg,
szívem mikor fo |
| 2020-01-26 15:02:18 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Fekete István: Tél
Cinkék járnak szívem ablakára,
a madárkákat régen etetem.
De most már néha gondolkodni kezdek:
meddig tart vajon az életem?
Meddig tart kint a tél, bent a meleg,
szívem mikor fog elsötétülni,
s vágyaim utolsó, szép madara
mikor fog búsan elröpülni? |
| 2019-11-27 14:50:24 |
|
|
|
 |
|
|
lélek, elfér egy tenyérben.
mosolyról álmodik, játszani fog ébren.
Nekem kell életét szebbé, jobbá tennem!
Tanítani jóra, s jóvá kell szeretnem!
A teste majd megnő, ha etetem szépen,
nem fog elférni majd az ember kezében.
Kis lelke is megnő, ha szívvel szeretem,
ha emberségemmel, s jósággal etetem.
Tudom, rajtam múlik, hogy milyenné válik, |
| 2019-05-16 15:17:08 |
|
|
|
 |
|
|
halálból vagyok,
a halált is vissza kell adni
a halandóságnak, ha meghalok.
De amíg élek, visszalehelem
a levegőt, tágítom az eget,
a föld terhes hasát; számból etetem
a növényt, itatok esőt, tengereket,
fiammá fogadom, s fölnevelem
a munkát, a nevemet
neki adom, szépnek keresztelem,
ami még nincs, ami még szerelem.
|
| 2018-06-19 00:49:48 |
|
|
|
 |
|
|
s fásult csontom fűtené a láz.
Messze estem, jaj de messze estem
tőle s attól, ami életem.
Vonszolom unottan lomha testem,
s mint vadállatot, úgy etetem.
Mostan eljő még s azt mondja: élek.
Holt hitem fényével öntözöm.
S a testvértelen magányba elleng,
elmegy ő is, ahogy minden elment,
és megtépem sírva kön |
| 2018-06-10 05:46:19 |
|
|
|
 |
|
|
halálból vagyok,
a halált is vissza kell adni
a halandóságnak, ha meghalok.
De amíg élek, visszalehelem
a levegőt, tágítom az eget,
a föld terhes hasát; számból etetem
a növényt, itatok esőt, tengereket,
fiammá fogadom, s fölnevelem
a munkát, a kínt, s a nevemet
neki adom, szépnek keresztelem,
ami még nincs, ami még szerelem. |
| 2018-04-22 13:06:07 |
|
|
|
|
|
|
halálból vagyok,
a halált is vissza kell adni
a halandóságnak, ha meghalok.
De amíg élek, visszalehelem
a levegőt, tágítom az eget,
a föld terhes hasát; számból etetem
a növényt, itatok esőt, tengereket,
fiammá fogadom, s fölnevelem
a munkát, a kínt, s a nevemet
neki adom, szépnek keresztelem,
ami még nincs, ami még szerelem. |
| 2018-04-20 09:02:43 |
|
|
|
|
|
|
sülyedő
hajótól, rablóktól féltem, leskelődő
gyilkos kezektől. Azóta kusza lettem
és komplikált. Már csak magamtól félek.
Testemnek minden pórusa ellenségem.
Etetem és altatom és ápolom őt,
s ezer ötlettel támad ellenem naponta,
hogy felvacogtassa éjszakáimat.
Innyem már nem tudja a jót,
füleim a szépet |
| 2018-02-01 12:46:04 |
|
|
|
 |
|
|
Fekete István
TÉLCinkék járnak szívem ablakára,
a madárkákat régen etetem.
De most már néha gondolkodni kezdek:
meddig tart vajon az élelem?
Meddig tart kint a tél, bent a meleg,
szívem mikor fog elsötétülni,
s vágyaim utolsó, szép madara
mikor fog búsan elröpülni?... |
| 2018-01-25 14:06:18 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Fekete István, Kosztolányi Dezső, Aranyosi Ervin, Emberi Délkörön, Bella István, Török Sophie, Fekete István-Tél, KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERSEI, Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, Kosztolányi Dezső István Izabella, Stephen Darbishire, régi holdhoz, ágról szakadtat, súlyos ezrekért, madárkákat réget, madárkákat régen, teste majd, ember kezében, föld terhes, testvértelen magányba, nemeskosztolányi, felvacogtassa, visszalehelem, halandóságnak, emberségemmel, világnapjára, |
|
|
|
