|
 |
|
|
|
|
léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, |
| 2011-07-14 11:44:44 |
|
|
|
 |
|
|
| mikor hallották utoljára azt a vallomást, hogy sze¬retlek- úgy, hogy az illető legalább gondolatban rögtön hoz¬zá ne tette volna: mint barátot persze. Mikor látták utoljára, hogy két ember mélyen, őszintén egymás szemébe néz, anél¬kül hogy közben azt gondolnák: most mi lesz? Mikor hal¬lották utoljára valaki szájából azt, hogy őrülten szerelmes va¬gyok, anélkül |
| 2007-11-12 16:23:10 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| lábam alól, ember mindig, ködbe veszek, illető legalább, gondolatban, kibelezett, hallották, vallomást, szerelmes, gondolnák, üregében, érzelmek, dombokon, kőbányák, iskolája, helyeken, hegyeken, utoljára, szájából, őszintén, szárítja, legalább, szerelem, nyakamon, barátot, szemébe, |
|
|
|
