|
 |
|
|
|
|
KEZDETEKTŐL FOGVABíborszemű éj,
mi nem izzad többé napot,
triviális egymásután,
a változást elhallgatom.
Mennyi minden történhetett volna?
De a képzelethez nincs már erőm.
Arccal a vetetlen ágyna |
| 2019-02-09 15:46:13 |
|
|
|
 |
|
|
csöndes félhomályt,
Hol hivalgó fény, zaj sohse bánt.
Mit nekem a kapzsi emberek -
Ha befogad árnyas, hűs berek.
Sárgarigó ver fönt a bogon,
Alkonyatkor úgy elhallgatom.
Árva pipacs ottan ácsorog,
Álomteje pillámra csorog,
S félig önkényt, fél-önkénytelen
Édes lankadás győz lelkemen.
Esthajnali harmat gyöngye hull |
| 2018-08-02 09:13:31 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
keres...
Te mondtad, maradjak, ha
akarnék is, máshoz csak szaladjak,
de neked maradjak.
Te mondtad, fáj,
harap és váj, ha
megkerülöm a szót és
elhallgatom a másikat,
húsz év után is...
Húsz év után is itt állok az
ismerős semmiben és mintha csak
az előbb mentél volna el,
várom, hogy kinyisd az ajtót |
| 2018-05-25 14:08:07 |
|
|
|
 |
|
|
Te mondtad, maradjak, ha
akarnék is, máshoz csak szaladjak,
de neked maradjak.
Te mondtad, fáj,
harap és váj, ha
megkerülöm a szót és
elhallgatom a másikat,
húsz év után is...
Húsz év után is itt állok az
ismerős semmiben és mintha csak
az előbb mentél volna el,
várom, hogy kinyisd az ajtót | |
| 2018-05-22 20:42:57 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Te mondtad, maradjak, ha
akarnék is, máshoz csak szaladjak,
de neked maradjak.
Te mondtad, fáj,
harap és váj, ha
megkerülöm a szót és
elhallgatom a másikat,
húsz év után is...
Húsz év után is itt állok az
ismerős semmiben és mintha csak
az előbb mentél volna el,
várom, hogy kinyisd az ajtót | |
| 2018-05-19 08:48:46 |
|
|
|
 |
|
|
leszállót, felszállót hangos káricálással üdvözölt és a kalauznő fényes ollóját is megcsipkedte...
Végre leszálltunk s akkor megfenyegettem a tyúkot, hogy vagy csendben lesz, vagy elhallgatom a száz tojást és akkor fazékba kerül.
De nem hallgatott el és - nem röstellem - mire hazaértünk, én voltam megfőzve. Hogy miket mondott kotyogó, káráló tyúknyelven & |
| 2018-05-13 17:01:18 |
|
|
|
|
|
|
és divatja-múlt poéta.
Az erdőn túl,
valaha így neveztek -
A köd mögött
akkor is így idéztek és kerestek?
Én a neved
mindig halkabban ejtem,
elhallgatom
s tán nemsokára tengerszembe rejtem.
Pedig tudom:
te vagy a Hang, a Hívás,
szívó Delej
s szemembe sajgó Láthatatlan Írás.
Elhullhatok,
eltép a hűtelenség: |
| 2018-04-12 08:38:12 |
|
|
|
|
|
|
és divatja-múlt poéta.
Az erdőn túl,
valaha így neveztek -
A köd mögött
akkor is így idéztek és kerestek?
Én a neved
mindig halkabban ejtem,
elhallgatom
s tán nemsokára tengerszembe rejtem.
Pedig tudom:
te vagy a Hang, a Hívás,
szívó Delej
s szemembe sajgó Láthatatlan Írás.
Elhullhatok,
eltép a hűt |
| 2018-03-20 12:25:49 |
|
|
|
 |
|
|
fűtenek,
kéken kapaszkodik a füst magasba
s október göröngyös egén kicsi apácafelhők
suhannak hazafelé.
E múlt századi tájban sűrűbben gondolok rád
s magamra is. Órákig elhallgatom,
micsoda mozarti lombsusogás sajogtatja szélben a kertet,
pedig már lassan kopog a dió.
Itt minden közelebb van: a falevél, a bőröd
s lábad nagyu |
| 2018-02-03 12:30:32 |
|
|
|
|
|
|
Gál Éva Emese
Mínusz
Elhallgatom hogy a teremtett tájat
Soha nem taposta magába fény
S a csúcsok amelyek lelkünkre hágtak
Sebet ütnek a valóság egén
Elhallgatom hogy nincs a szónak arca
Csak lélekfojtó szorítása van
Mert úgy ölel hogy magát megtagadva
A mögébújó csönd is arctalan
Elhallgatom hogy a semmit sze |
| 2017-12-11 17:03:30 |
|
|
|
 |
|
|
Tóth Árpád - Viliről
Üldögélek a Nagyerdőn,
Elhallgatom elmerengve
Nyírfalombok zizzenését.
Ó, mikor még együtt jártunk
Nagyerdei nyírfák árnyán,
S úgy hittem, hogy leveleik
Örömükben csodanótát
Tapsolnak ki lágy tenyérrel.
Most is |
| 2017-08-08 11:57:57 |
|
|
|
|
|
|
http://kephost.com/images/2017/05/15/Toredekek02.jpg [/kep]
S én addig várok. Pénzem
nincs semmire.
Szivem ver és ráz; érzem,
hogy' száll a pihe.
Ráz, ver. Borongva, hetykén
elhallgatom.
Ez a csavargó gondja
a lukszusvonaton.
Esik, esik fecsegve
s hol ott, hol itt,
mint hálót hal, szelecske
r |
| 2017-05-15 18:31:02 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Erdei Éva, Molnár Rózsa, Fekete István, Áprily Lajos, Tóth Árpád, József Attila, KEZDETEKTŐL FOGVA, Láthatatlan Írás, változást elhallgatom, képzelethez nincs, vetetlen ágyna, kapzsi emberek, előbb mentél, kalauznő fényes, száz tojást, füst magasba, teremtett tájat, csúcsok amelyek, valóság egén, szónak arca, mögébújó csönd, csavargó gondja, megfenyegettem, lukszusvonaton, megcsipkedte, nyírfalombok, |
|
|
|
