|
 |
|
|
|
|
elveszett álmokat,
lekésett szivárványt, ellobbant lángokat.
Szétesett szavakon megfagyott lényeget,
elolvadt jéghegyen átgördült fényeket.
Csillogó reménynek elfoszlott fátyolát,
szívem dallamától elnémult zongorát.
S ha mindez nem elég, viheti láncaim,
bilincsbe veretve átadom vágyaim.
Guruló gyöngyöket, gyémántfény könnyeket,| |
| 2023-12-05 21:00:20 |
|
|
|
|
|
|
megöregszünk...
léptünk tétova lesz, bottal járunk.
Sokat időzünk a múlt emlékeiben,
visszapergetjük az időt...
valamit folyton keresünk:
egy mosolyt a múltból, elfoszlott
fényképeket... ha egyszer megöregszünk,
meghajlik az idő,
és derékba tör minden színes álmunk.
Magányra vágyunk, egy csendes zugra
árnyas fa alatt, hol velünk id |
| 2019-11-04 20:30:00 |
|
|
|
|
|
|
|
|
álomrétekenNYÚLJ ÁT A SEMMIN!Első idegenséged rég elfoszlott,
találkozásunk béna percei
tovatűntek.
Valamikor rést vájtál csendemen
és utat törtél a dermedtségben
felém.
Napfényt hoztál, s álmo |
| 2019-04-09 19:00:25 |
|
|
|
|
|
|
SÍK SÁNDOR VERSEISík Sándor (Budapest, 1889. január 20. - Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, |
| 2019-03-04 22:00:30 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
törvényeket abba, abból alkotva meg,
Hogy védje, vagy tagadja az intézményesült
Eszméket, és vele az élni vágyó embert,
Silányult hétköznapjaiba torzítva,
És megalázva elfoszlott ünnepeiben.
Nem hívhatlak szóval, hát hívlak gondolattal,
Felesleges magamtól Téged így óva meg.
És mégis Veled, az elmúlást feledtető
Éterben, lelünk még tal |
| 2018-05-21 20:16:06 |
|
|
|
 |
|
|
ifjúságodat
éled, tested elmúló romjain.
Már nem kell fohász, nem kell, hogy cél legyen,
elmúlt a harc, s az őrjöngő, fagyos küzdelem.
A vágy, mi vezette meg nem élt életed, elfoszlott
ma már, s barlangok kapujában megfagyott.
Önzetlen gyűlöleted fanyar mosolya elvakult feletted,
Elmúlt hitednek virága elhervadt, mint minden körülötte |
| 2018-05-15 18:14:39 |
|
|
|
 |
|
|
se.
Vándorolok egy szívtől másikig,
s vissza megint,
s mondom magamban: szeretnék szeretni, -
de rév nem int.
Én azt hiszem, hogy volt egy örök Arc,
s az mint a köd elfoszlott százfele.
Én azt hiszem, hogy volt egy Szerelem,
elporlott, s tele lett a föld vele.
Én azt hiszem, hogy volt egy Meteor,
nekem hullt le, - |
| 2018-04-14 18:25:32 |
|
|
|
 |
|
|
http://www.kephost.com/images/2018/04/11/A-legko-11.jpg [/kep]
Azon percben, hogy a fenyérről
Habokra szálltanak,
A vízből felmerűlt előttök
Egy hófehér alak;
S a hölgyeket megfenyegetvén,
Elfoszlott, mint a köd...
- A holt királynő árnya volt az,
Kit a sír hantja föd.
A legbátrabb tengerhajós is
Fehérré sápada;
Mí |
| 2018-04-12 06:46:53 |
|
|
|
 |
|
|
se.
Vándorolok egy szívtől másikig,
s vissza megint,
s mondom magamban: szeretnék szeretni, -
de rév nem int.
Én azt hiszem, hogy volt egy örök Arc,
s az mint a köd elfoszlott százfele.
Én azt hiszem, hogy volt egy Szerelem,
elporlott, s tele lett a föld vele.
Én azt hiszem, hogy volt egy Meteor,
nekem hullt le, - |
| 2017-11-04 12:30:43 |
|
|
|
|
|
|
múltra, csak azt bánja, hogy nem figyelt még jobban a barackfára, ott, hajdan, a tábornok szobájában, amíg a tábornok beszélt. Mert a tábornok már régen nincs sehol, és amiket mondott: elfoszlott, mint a sűrű, rossz szagú köd. Csak annyi maradt meg abból a napból, hogy szép volt a barackfa nagyon, ahogy ott állt, tömötten, rózsaszínűen, puhán és mosolyogva.
És a fiatal |
| 2017-06-28 17:30:32 |
|
|
|
|
|
|
József Attila - Csak a tenger jött el Melled két pólusa közt a kék sugár -
A kötéltáncos álma áll azon.
A felhő elfoszlott, hogy föllebeghess
És én már túlsokat kerestelek -
Nyugodt, mély vizek leheletével száll már az enyém
S magányos, nagy fenyőmről hullong a jóhúsú toboz.
|
| 2017-03-26 08:34:29 |
|
|
|
|
|
|
Sándor - Levél Romanov Miklós polgártárshoz Tobolszkba
Távol a Téli Palotától,
A hosszú téli hónapok
Polgártárs, mondd, néked hogy telnek,
Mióta elfoszlott a mámor
S napod lejárt, időd betellett?
Meglátogatnak régi árnyak?
Fehérre sápadt bíborod
És megfeketült koronádat
Polgártárs, könnyű szívvel nézed?
Vagy m |
| 2016-10-06 06:41:12 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Nagy Ilona, Katerina Forest, Harcos Katalin, Szukics Zsolt, Reményik Sándor, Tompa Mihály, Wass Albert, József Attila, Levél Romanov Miklós, NYÚLJ ÁT SEMMIN, SÁNDOR VERSEI, Téli Palotától, tenger jött, múlt emlékeiben, csendes zugra, élni vágyó, elmúlást feledtető, szívtől másikig, föld vele, vízből felmerűlt, hófehér alak, hölgyeket megfenyegetvén, holt királynő, legbátrabb tengerhajós, tábornok szobájában, tábornok beszélt, |
|
|
|
