|
 |
|
|
| gonosz emberektől. Óvd meg őt az erőszakos emberektől, akik gonosz dolgokat terveznek szívükben. Óvd meg gyermekemet, Uram, a gonoszok kezétől, akik meg akarják botlasztani lépteit. Lelkem elborult bennem. Add, hogy megismerje az utat, amelyen járnia kell. Tanítsd meg őt, hogy a Te akaratodat cselekedje. Vezesd őt az egyenesség földjére. Elevenítsd meg őt, Uram, a Te nevedért. Áld |
| 2024-04-10 23:04:33 |
|
|
|
 |
|
|
békejavaslata!
Ez kimeríti a holokauszt-relativizálás fogalmát, ami elfogadhatatlan - zsidó vezető Hadházy botrányos posztjáról
/"Ezeknek az elborult történelmi analógiáknak a használatához tomboló műveletlenség kell."/
/"Konrád Gyö |
| 2023-06-01 21:00:21 |
|
|
|
|
|
|
maguk elé tartva rontottak egymásnak. Addig nem is volt gond a heroikus összecsapásokkal, míg az iskolaigazgató be nem toppant. El tudom képzelni, ahogy magasra szaladt szemöldökkel, majd elborult arccal tiltotta be örökre a lovagi tornák rendezését.
Szerencsére Gárdonyi kalandvágyó természete folytán Cervantes és a lovagi élet után beleszeretett az indián regényekbe, m |
| 2023-01-13 11:00:48 |
|
|
|
 |
|
|
Petőfi Sándor: ÚJÉV NAPJÁN, 1849
Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza:
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk.
De azért még elbírja fegyverünk,
S amerre vág,
Ott hagyja fájó vérnyomát.
Ott hagyja fájó vérnyomát,
Haramja csorda, képeden!
Hogy majd az ítéletnapon |
| 2022-01-02 10:03:37 |
|
|
|
 |
|
|
Az ég elborult sötét
felhők takarják a napot ,
apró könnycseppje
szitál a Tavasznak ,
a szomorú fűz ágai a
csendes kis patakba
némán lehajolnak .
Szél nyargal sebesen
ágakat letörve , s
megpihen a sötét
fenyő erdők ölében .
Kis vártatra tündöklő
napsugár árassza
melegét erdőre , mezőre .
Felszárad a Ta |
| 2021-03-30 10:49:51 |
|
|
|
|
|
|
Az ég elborult . . .
Az ég elborult sötét
felhők takarják a napot ,
apró könnycseppje
szitál a Tavasznak ,
a szomorú fűz ágai a
csendes kis patakba
némán lehajolnak .
Szél nyargal sebesen
ágakat letörve , s
megpihen a sötét
fenyő erdők ölében .
Kis vártatva tündöklő
napsugár árassza
melegét erdő |
| 2021-02-17 12:43:29 |
|
|
|
 |
|
|
vagytok ó! - kiáltok. Hallgatózom.
És zúgni kezd a testszag és az ózon.
S az éjszakák! az éji vándorút
a végekről a Quartier felé!
Páris felett a furcsán elborult
hajnal mégegyszer felszürkéllik-é
mikor a versírástól részegen
és félig alva már aludni vetkezem?
Ó, visszatérni, tűnő életem
nehéz sodrából lesz-e még erőm? |
| 2021-01-23 13:05:18 |
|
|
|
|
|
|
kivágják.
De ha sajnálják a fát,
keresnek rá megoldást,
szeretettel ápolják, locsolják!
De úgy látszik...
kiszáradt a meder,
vizet is hiába keresel.
Elborult, elvakult világ,
nem lát! A gondokon kívül,
ugyan mit ád? |
| 2020-12-07 20:45:03 |
|
|
|
|
|
|
fapad
üresen áll.
Van az a pont
mikor jövőd minden reménye
sírva didereg
a múlt sírja mellett.
Van az a pont
mikor a lélegzet eláll.
Elborult égen
szikrafény kihunyás.
Majd átlépsz ezen a ponton.
És még egyet.
Minden elcsitul,
Már csak a világ remeg veled. |
| 2020-11-21 21:00:16 |
|
|
|
|
|
|
itt
azt, aki lusta,
ne engem, s azt, akit
kedvel a múzsa.
Jaj, engem kínozóm
kezéből végy ki:
gyötrelmem gyilkosom
nevetve nézi.
Add vissza elborult
szemem világát,
oszlasd el éjbe hullt
napjaim gyászát.
Könyörgök, Szerelem,
lelkemet óvjad,
vidd révbe kegyesen
törött hajómat.
Ki |
| 2020-10-24 20:00:04 |
|
|
|
|
|
|
kis madárnál
Akkor szép az ének,
Midőn kebelébe
Mindörökre vége
Zajos örömének.
Ne hadd el a lantot,
Keress vigaszt benne,
Hogyha életednek,
Elborult egednek
Zivatarja lenne!
Lásd, e nép jobb létét
Olyan régen várja;
Dalold el hát néki,
Hogy már nem fog késni,
S eljön nemsokára!
Ne hadd el |
| 2020-08-30 22:15:26 |
|
|
|
|
|
|
Bár belepné!
Nem baj, hogy nem látszik a nap,
hogy elborult az ég,
csak álom-lágyan hulljanak
a könnyű hópihék.
Csak legyen szép fehér a táj
s mindent takarjon el,
ami sötét, rút, rothadó,
a tiszta hólepel.
Hadd legyen fényes, szűzies
- pár napra, hétre bár -
ez a világ, mely télidőn
oly daltalan, sivá |
| 2020-04-09 20:01:58 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, ÚJÉV NAPJÁN, Radnóti Miklós, Szatmári Delina, Rózsa Amarilla, Lithvay Viktória, Konrád Gyö, Szerencsére Gárdonyi, erőszakos emberektől, gonoszok kezétől, egyenesség földjére, elborult történelmi, használatához tomboló, heroikus összecsapásokkal, lovagi tornák, lovagi élet, indián regényekbe, magyar haza, vészes égen, Quartier felé, furcsán elborult, versírástól részegen, gondokon kívül, múlt sírja, lélegzet eláll, |
|
|
|
