|
 |
|
|
|
|
seb már régesrég begyógyult
és mintha mégis vérzene.
|
| 2024-03-27 09:17:59 |
|
|
|
 |
|
|
az óbora,
Ha abba nyelvet sem dugott.
Lehet ő vita-kedvű, morózus,
De vitázni nem is sietett, sietett,
Ahogy izzad a bőre, a porózus,
Az ezernyi likacsból lelke csepeg.
Párbajozni kiállt, de csak épp hogy, alig,
Belefogva is épp hogy, alig valahogy,
Csak elnézte a páston épp a döfést,
De a vég egyelőre nyitott...
Azt hitte, mindent |
| 2023-11-27 21:39:12 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
| És majd folytatom. Meghalt Szabó Józsi Csornán. A volt könyvtárigazgató, kedves barátom, aki úgy szeretett, és úgy várta az év végéket, hogy összejöjjünk négyen (Tubus, Tamás, én meg ő), s együnk egy keveset. Olyan törékeny volt tavaly már, mint egy madárka. Drága Józsi, ott voltunk a temetéseden Tubussal, s csepegni kezdett az eső is, Isten így siratott el. Jó ember voltál. |
| 2023-10-29 09:52:15 |
|
|
|
 |
|
|
MARTON PÁL VERSEI |
| 2023-10-17 21:45:23 |
|
|
|
|
|
|
|
|
Menetrend szerint megjött szombatra a csepegős idő, és a hidegecske, hogy ne lehessen odakint rendesen dolgozni. Főként, ha segítség is akad.
Tegnap hőség volt, azért egy kicsit fúrtam, faragtam. S ebéd után eljött Zsódi Viktor, piarista tartományfőnök egy kis beszélgetésre. Megígérte, ha Óváron jár, nem hagy ki bennünket. Helyes. Elvitt egy adag szél-járást is.
Amúgy még |
| 2023-09-30 09:03:32 |
|
|
|
|
|
|
szívemen,
fényben ragyog itt minden...
csillog a Föld, az Ég,
fénylik a lelkem!
Én nem tudom, mi van velem,
szivárványt látok egemen...
tá-ti-tá tá-ti-tá dallamra
csepeg a jég
az ereszen!
Én nem tudom, mi van velem,
már elhiszem, nem képzelem,
hogy bennem élsz, hogy velem vagy
télen-nyáron,
szerelem! |
| 2023-09-24 21:00:47 |
|
|
|
 |
|
|
homlokáról fény sugárzik
s szemét lehúnyja: - úgy legyen!
|
| 2023-04-05 21:38:32 |
|
|
|
|
|
|
megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden únalmat |
| 2021-09-28 22:00:13 |
|
|
|
|
|
|
vékony fű felett
a dombok arca fölrepedt.
A kút se mer. Lélegzete
elállt, csak nyög másfél hete,
a csorda elmegy, elbuvik,
nem szól az erdőn a kuvik.
A házról csepeg a szurok,
recseg a szürke kapu, sok
egér fut ki a föld alól,
olyan hőségben áll az ól.
És nem futnak a szarvasok.
Hideg, sötét bort vesz elő
a gazda vén keze |
| 2021-07-11 11:07:48 |
|
|
|
|
|
|
megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden unalmat ű |
| 2020-11-02 11:37:55 |
|
|
|
|
|
|
voltál, mikor boldog apa koromban,
Meséltem, miket csináltunk mi együtt,
És ez a mi titkunk, nem feledjük.
Most vérző szívvel állok előtted,
Könnyeim bevallom, csepegnek,
Isten veled, te legjobb barát,
Lépcső, és odabújós korlát.
Kimegyek, nem nézek vissza,
Hallom, ahogy óriás gép lecsapja,
Hatalmas vérszívó karjait,
Ér |
| 2020-10-17 21:00:47 |
|
|
|
|
|
|
A hegedű hangja sír,
Mázsás sziklaként gördülnek apró gyöngyszemek
Sós tengert duzzasztva, arcomon apró csermely csepeg
A hegedű hangja sír,
Ezer darabra tépi, marcangolja lelkem,
Eltakarva sok érzést, sivár sivatag foglal magának |
| 2020-10-08 21:30:48 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Dsida Jenő, Vlagyimir Viszockij, Marton Pál, Torday Teodóra Éva, Gyurkovics Tibor, Csokonai Vitéz Mihály, Orth László, Lőrinczi, Meghalt Szabó Józsi Csornán, Drága Józsi, MARTON PÁL VERSEI, Zsódi Viktor, lélegzetnyi szünet, legszebb őszi, ezernyi likacsból, volt könyvtárigazgató, temetéseden Tubussal, kicsit fúrtam, adag szél-járást, sárga levelek, kegyetlen szelek, ajtónál álló, zőld ligeteket, fázékony Auster, borongós égnek, dombok arca, |
|
|
|
