|
 |
|
|
|
|
soha.
Reszket a térdem, szédül a fejem,
gyenge vagyok, elgyávult, tétova,
ha elengedsz, megbotlom, elesem.
Fogd a kezem, add szíved melegét
fáradt testemnek, borzongó szívemnek,
elborította a hideg sötét,
és megfagyok, ha a kezed elenged.
Lásd, félve lépek, fogd meg a kezem,
szorítsd puha kezeddel melegen,
a sorsom útjá |
| 2024-04-11 21:02:14 |
|
|
|
 |
|
|
Meghitt estéken , a kandalló fénye
mellett , oly jó elidőzni veled .
Egymáshoz simulva , vágyaktól
borzongva suttogni a neved .
Hallani egyre halkuló lélegzésedet ,
érezni elernyedt testedet , amint
a kandalló fényében ölemben elpihen .
A szívem egy kihalt pusztaság volt ,
még nem ismertelek , a lényed erőt
adott nekem . Ér |
| 2024-03-17 19:51:00 |
|
|
|
|
|
|
|
|
nézek oda, bár megtehetem,
napfénnyé váltam a nyílt vizeken.
Kilépsz a habokból, s megláthatod:
|
| 2024-03-11 18:05:14 |
|
|
|
 |
|
|
igaz, hogy Ő már nem tudja, én ki vagyok, - de én jól tudom, ki Ő".
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam,
miközben néztem a távolodó öreget... siető léptekkel
Len |
| 2024-03-07 21:30:19 |
|
|
|
|
|
|
|
|
igaz, hogy Ő már nem tudja, én ki vagyok, - de én jól tudom, ki Ő".
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam,
miközben néztem a távolodó öreget... siető léptekkel
Len |
| 2024-03-07 21:29:56 |
|
|
|
|
|
|
Takáts Gyula - S mert az még nem honom
Érzem, tudom, hogy nem a szél,
a fa amikor megremeg.
E borzongás úgy szíven üt,
mint a forró, tiszta menny.
.
Színe is más... Hangnélküli,
de átremeg a véren és tovább
onnan, ahol gyöké |
| 2024-02-04 21:24:41 |
|
|
|
|
|
|
tél dícsérete
Havasi ember - kis mokány lován -
A hófuvástól húnyorog vakon.
Kocog az éjbenhajló útakon
s pipára gyújt vén taplón és kován.
Sötét erdő borzong hallgatagon,
fehér mező s holdas ingovány:
Távol hegyekből néha egy sovány
ordas cselleng a friss csapásokon.
A szalmás viskok görbe ablakából
kis mécsek fé |
| 2024-01-03 00:18:49 |
|
|
|
|
|
|
mérték.
Csoda vagy te is, ballagó,
angyalhajadra hull a hó,
s nem is vagy tán jelen,
nem segítesz ha elesem
te sem, de senki sem.
Halálom se legyen más;
borzongó hajnali ballagás,
csodák és alvó idegek.
Halál zajtalan angyalai,
hajnalban vigyetek.
Szécsi Margit
Budapest, 1928. május 28. - Budapest |
| 2023-11-24 19:24:09 |
|
|
|
 |
|
|
zöld, pereg a sárba
a sok levél - halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben |
| 2023-11-23 22:51:17 |
|
|
|
|
|
|
parázsló érzésáradat,
vad, táncoló szívek, mámor varázsa,
pulzusod perzselő cirógatása.
Hömpölygő árral lávaként lüktető,
tűzvörös gyönyörrózsákban fürdető,
borzongatón bódult kéjes fülledtség,
égi édenkert, végzetes függőség.
2023. január 22. |
| 2023-11-08 20:30:38 |
|
|
|
|
|
|
félelmetes este -
Kutyák vonítnak föl a hold felé,
Vad rémülettel, búhelyet keresve.
| |
| 2023-11-06 22:10:10 |
|
|
|
|
|
|
húzza,
sűrű homályban vibrál a szenvedély.
Lüktet, selymesen simul a csend,
behálóz érintést sugalló láza,
remegő árnyjáték halványan dereng,
kapaszkodik belém, borzongok a vágyba.
Koldusa vagyok igéző tekintetének,
pajkosan kacsint, pillanatra megremeg,
véremben cseppjei szerelem tengerének,
simogató habjában fürdetem lelke |
| 2023-10-26 21:45:32 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Jánosházy György, Szuhanics Albert, Takáts Gyula, Dsida Jenő, Szécsi Margit, Fonyó Tamás, Várnai Zseni, hideg sötét, kezed elenged, sorsom útjá, kandalló fénye, kandalló fényében, kihalt pusztaság, nyílt vizeken, távolodó öreget, hófuvástól húnyorog, éjbenhajló útakon, friss csapásokon, szalmás viskok, nyár devalvált, hold felé, gyönyörrózsákban, hamvasszürkéje, angyalhajadra, tekintetének, lélegzésedet, |
|
|
|
