Belépés
grimilda: Gyerekeknek
VERSEK

Nyulász Péter: Éhes mackó

Cammog a mackó, emeli a lábát
Ágak között, bokor alatt keresi a málnát
Mézet is enne, mászik a fára
De az öreg odvas fának letörik az ága
Fenekére huppan, sajog keze lába
Szomorkodik szegény maci: nem lesz vacsorája

Nyulász Péter: Almát eszem

Almát eszem ropogtatom
Fogaim közt
2016-06-07 09:07:31
sayuri: szeretettel
a téren; első lábait szétfeszíti, s felemelve koronás homlokát, vérben forgó szemeivel körülbámulja az ujjongató sokaságot; farkával korbácsolja két oldalát; olykor rekedt, kurta bőgése hallik.

- A kutyákat! A kutyákat! - rivallja türelmetlenül a nép; s rögtön tompa ugatás kezd hallatszani, s kilenc roppant szelindek, egyik nagyobb, mint a másik, termett a t
2012-04-03 17:50:58
majek: Szonettkoszorú
fények
gyöngyhimzésükkel ma is betakarnak.
Pedig gyermekkorom, ahol úgy éltek
mint fű-, fa-, füst-valóság a mesék
tengerfenék mélyére vetve rég.
A sós vízen nem hallik át az ének.
Aki Hegeso síremlékén álltam
ládikódat nyitva, szobor-ruhában,
most én hánytorgok gyomrában a halnak
s ha kiokád majd az epe s a szégyen
közt te ta
2010-04-28 09:11:27
sayuri: arany jános
Kund Abigél!"
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.

Könnye se perdûl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
,,Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!"

Kétszeri m
2010-01-19 08:51:22
katinka59: József Attila 1922

Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt
2007-09-02 06:30:04
katinka59: József Attila 1916-1921
elsorvaszt, elöl;
S csak fenyeget, de nem jő a Vég.
1921. okt. 31.
________________________________________
Sóhaj
Ha könny csorog,
Ha kebel sír,
Ha jaj hallik,
Ha ég dörren,
Föld kerekén
Akármerre:
Az én könnyem,
Az én keblem,
Az én jajom,
Büntetésem:
Föld kerekén
Akármerre
Járok, mindig
2007-09-02 06:23:36
zola29: Arany János
másba:
Fövenyből, iszapból tagjaim kiásva
Jutok zöld mezőre, mely fölött a kék ég
Verőfényes napja fölemelte székét.
Illatoz a pázsit, madárének hallik,
Könnyű lépteimtől még a fű se hajlik,
Lepke módon szállok virágról-virágra:
Kimagyarázhatlan keblem boldogsága!

Testem étherré vált. Repülni ak
2007-04-28 12:03:39
zola29: Arany János
elébe!" kurjogat a szántó
Ösztökéjét rázva.

Elkiséri szemmel
Ameddig belátja, csaknem az égaljig;
Most szólítja ökrét, szánt, szánt csöndesen, csak
Síró füttye hallik.

Kis pacsirta is szánt,
Mint a szegény költő, fényes levegőben:
Dalt zengve repült fel, dalt zeng a magasban...
Hallgat leesőben.
2007-04-28 11:16:28
Oldal: 
Keresés


Üzenetek
József Attila, Arany János, Nyulász Péter, Kund Abigél, öreg odvas, ujjongató sokaságot, hangok ömlenek, zongora fölé, csókos ajka, kimagyarázhatlan, szonettkoszorú, türelmetlenül, gyermekkorom, körülbámulja, szomorkodik, szeretettel, hallatszani, tengerfenék, gyerekeknek, korbácsolja, szétfeszíti, zongorából, hánytorgok, síremlékén, elsorvaszt, boldogsága,
TVN.HU, Képtár, Blogok, Videótár, Szótár, API, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.