|
 |
|
|
|
|
Fekete István - Egyedül
Tüzet raktam földes szobámban.
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend és enyém a határ
Borulása és verőfénye.
Minden az enyém itt most, minden!
...A pókhál |
| 2021-01-25 18:01:32 |
|
|
|
|
|
|
Fekete István-Tél
Cinkék járnak szívem ablakára,
a madárkákat réget etetem.
De most már néha gondolkodni kezdek;
meddig tart vajon az élelem?...
Meddig tart kint a tél, bent a meleg,
szívem mikor fog elsötétülni,
s vágya |
| 2021-01-13 23:35:24 |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fekete István - Ünnep után
Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
Sötét szobákban kopott fenyők,
Bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
Bádogvasutak és törött hajók.
Künn hull a hó az ablak előtt.
Künn hull a hó. A nagy erdők alatt
Mint |
| 2021-01-08 11:20:21 |
|
|
|
|
|
|
"Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján."
Fekete István
|
| 2021-01-03 13:48:58 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
a fák, el ült a szél a sötétség dús párnáján , elpihentek a száraz levelek ; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is , és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján ."
Fekete István
|
| 2021-01-02 21:13:39 |
|
|
|
 |
|
|
avagy mire tanít Vuk?
Lassan véget ér e felemás esztendő, amely minden jó és rossz meglepetése mellett kedves írónk, az Új Ember munkatársa, Fekete István jubileumi éve volt. Születése 120., halála 50. évfordulójára emlékezve újraolvastuk felejthetetlen történeteit.
,,Arra gondolok, hogy azért állt meg István bácsi szíve, mert mind kiírta belőle a Szeretetet, ami él |
| 2020-12-30 22:26:55 |
|
|
|
 |
|
|
SIMON ISTVÁN VERSEI Simon István (Bazsi, 1926. szeptember 16. - Sümeg, 1975. július 7.)[4] |
| 2020-12-28 15:45:27 |
|
|
|
|
|
|
még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van."
(Fekete István)
Manapság elterjedt szokás a műfenyő, évek óta hódolok ennek az új szokásnak, védve a kivágásra ítélt fákat. A kertemből hozok be pár fenyő ágat az illa |
| 2020-12-25 09:34:50 |
|
|
|
|
|
|
,,lángos", Szentatyám?
A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól me |
| 2020-12-22 17:14:57 |
|
|
|
|
|
|
Videó
Lejátszási idő másfél óra |
| 2020-12-21 17:42:44 |
|
|
|
|
|
|
Fekete István - Tél (részlet)
Az ég nem volt borult, a csillagok mégis alig látszottak, s az újhold olyan volt, mint egy öreg sarló: keskeny és fénytelen.
És nem történt semmi sehol, mintha valami öreg padlás lett volna az egész világ, ahol nem gurigáznak di |
| 2020-12-03 17:46:34 |
|
|
|
|
|
|
s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: »Harmatozzatok, égi Magasok«."
(Részlet Fekete István Roráte című novellájából/
*
A templom tele van már subával meg kacabájjal. A padokon fekete báránybőrsüvegek meg testes Rózsás-kertek és Lelki fegyvertárak fekszenek. Az olt |
| 2020-11-29 21:41:56 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Fekete István, Simon István, Fekete István-Tél, SIMON ISTVÁN VERSEI, Részlet Fekete István Roráte, végtelenség néma, élet minden, roráték szép, házam tetejére, szél jár…, madárkákat réget, ablak előtt, nagy erdők, száraz levelek, szeretet lángja, kivágásra ítélt, kertemből hozok, toronyban ekkor, csillagok mégis, újhold olyan, öreg sarló, egész világ, gyertyák lángja, időtlen vágy, templom tele, padokon fekete, |
|
|
|
