|
 |
|
|
békazene-altató,
sem hápogás, csivitelés,
nincs muzsikás
hajnali ébresztő,
nem dalol a Tó!
...a kacsák elköltöztek, megértem...
körben a szántók vízben,
vadkacsának élelem
akad ott bőven!
De a békák?!
Iszapba dugták fejüket,
hogy ne hallják a világ zaját?!
Hol van a kedves
békaszerenád,
a vidáman tri |
2023-09-24 21:00:47 |
|
|
 |
|
szemrevaló
Picike cipellő, - szűkráncú viganó!
Hogy libeg, közeleg ott az árokszélen!
Idetart, itt terem... Cseng a szava: "Kérem,
Maga talán olyan - falubeli legény?
Nem lelem az utat, úgy eltévedtem én.
Mutassa meg merre! Vagy inkább - vezessen!
Ilyen nagy mezőbe sose jártam Pesten."
Szőke buzaföldön lemenőben a nap,
Szőke lány |
2023-08-03 21:30:29 |
|
|
 |
|
|
szívemet!DARABOKRA TÖRT A SZÍVEMSzép szemedből kialudt a drága, tükrös fény.
Szíved epedő, hívó szavát nem lelem én.
Nem simogatja kezemet bársonyos kezed.
Csalódtam, hiányodat marják az érzések.
Fül |
2021-10-15 21:00:27 |
|
|
 |
|
mezőt .
Hol is találhatnék ennél szebb helyet ?
Hol a természetnek rajtam csüng szeme .
Itt legalább megnyugtat a csend , s amerre
csak járok mindenütt kedvemet lelem .
**********
Bédné Marika : 2021 . 06 . 14 . 13 : 56 - / saját versem /
|
2021-06-14 13:57:02 |
|
|
 |
|
|
fogadjam el?
Hagyjam a sorsra, és éljen a tökéletlen?
Mi viheti erre rá?
Talán a bátortalanság.
És ha ez egy játszma
Önmaga igazolására,
Vagy félelem benne
Az eljövendő ismeretlenre?
Vagy a múltja éled
És nem ismer más léptéket,
Vagy nem tud nemet mondani,
Inkább a másikat helyzetbe hozva, döntésr |
2021-02-25 23:00:42 |
|
|
 |
|
gondolok
Rád gondolok - s rólad álmodok
Kinyitom szemem, nem vagy itt velem
Elkezdek írni - de remeg a kezem
Remeg a kezem, reszket a lelkem
Ha kinyitom szemem, nem lelem helyem
Nem lelem helyem, becsukom szemem
Így talán képzeletben, itt lehetsz velem
Képzeletben itt vagy - érzem illatod
Remélem ez nem, egy múló állapot |
2020-11-30 19:00:29 |
|
|
 |
|
REGGELI ÜDVÖZLET |
2020-11-14 08:00:36 |
|
|
 |
|
szörnyek lebegnek.
Egyre közeledik a titkos alak.
S szűkülnek a szürke falak.
Szíved, olyan hevesen ver,
Tested, mint egy kő, úgy hever.
Mozdulni se tudsz a félelemtől,
Lélegezni is alig a rémülettől.
Érzed, ahogy a vad idegen,
Egyre uralkodik lényeden,
Félsz, hogy mi lesz veled,
S kezed, a szemed elé teszed.
Várod |
2020-10-17 21:00:47 |
|
|
 |
|
veled.
ÁLOMBÓL RIADVA
(staccato)Félelemtől borzasan riadok álmomból...
mint bányában, ha kialszik a |
2020-05-26 22:30:01 |
|
|
 |
|
volt:
Elsötétül, romba hull ...
Ház galambja, kert virága
Megjöttünkig elvadul.
Hátha itt is változásnak
Hordja minden gyász-nyomát!
Búbánatban, feketében
Lelem a ház asszonyát;
Komor csend a folyosókon,
Vén fű a lak udvarán ...
S urát kérdve a cselédtől;
Ez bámulva néz reám.
Hátha a zárt kapu mellett
M |
2020-04-03 16:45:19 |
|
|
 |
|
vádbeszédet.
Tanúja voltam annyi bűnnek,
hivője annyi hazug szónak,
köszöntem annyi bűnözőnek,
szadistának, hamisítónak.
Fölment a nemtudás meg az hogy
félelem űzött s meghajoltam?
Semmi se ment föl! Kétely tépett?
magam is csupán árnyék voltam?
Hiszen az én sírom is ásták,
hurkot nekem is készítettek,
megbízhatatlan vol |
2020-03-26 17:30:43 |
|
|
 |
|
TOKAJI MÁRTON VERSEITokaji Márton (Debrecen, 1940. szeptember 9. - Debrecen, 2014. március 31.) költő.
Az |
2020-03-15 22:30:26 |
|
|
|
|
|
Üzenetek |
Torday Teodóra Éva, Szabó Kila Margit, Hock Éva Etelka, Szerencsés János, Orth László, Szeicz János, Vészi Endre, Tokaji Márton, DARABOKRA TÖRT SZÍVEM, Bédné Marika, REGGELI ÜDVÖZLET, ÁLOMBÓL RIADVA, TOKAJI MÁRTON VERSEI, nyári napsugár, kacsák elköltöztek, szántók vízben, világ zaját, természetnek rajtam, eljövendő ismeretlenre, múltja éled, másikat helyzetbe, múló állapot, titkos alak, szürke falak, zárt kapu, megbízhatatlan, |
|
|
|