|
 |
|
|
|
|
egyszer szebb lehet,
hiú ábrándjaim el nem engednek,
apró reményeim velem együtt szenvednek.
Elmúlik a nap, elmúlik az óra,
s én most sem térek nyugovóra,
tág pupillám és karikás szemem
ismét nem csukódik le nekem.
Nem hagy nyugodni a vágy s a bűntudat,
lelki békémnek nem ad szabad utat
a harag és a félelem.
Ez lenne há |
| 2024-04-06 21:15:24 |
|
|
|
 |
|
|
nyerhetsz az érzelmi állapotáról. A szemek jelezhetik a bizalmat, a bizalmatlanságot, az elégedettséget, a félelmet, a biztonságot és az érzések széles skáláját. Tudunk mosolyt színlelni, de a pupilláinkat nem tudjuk irányítani.
A szemkontaktus felvétele, amikor beszélgetünk valakivel, a bizalom és az érvényesülés jele. A közvetlen és hosszan tartó szemkontaktus a roman |
| 2022-11-23 19:23:29 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Borsi Gábor
Nyári Tánc
Nézd meg, mi jön feléd a saroknál,
Egy szerelem, kivel majd a szíveddel táncolnál.
Pupillád kitágul, ha meglátod,
Úgy érzed, egy életre őt várod.
Látványa vágyakat csempészett lelkedbe,
Érzelemhullám jött az tes |
| 2022-07-23 21:53:18 |
|
|
|
 |
|
|
alszik.
Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is.
Most születik az arany, a tűz, a méz
s a gyönyör karikái is most
szárnyasodnak. Elég csak a szememet lehunynom:
sikoltás-előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt.
Elmúlt nyarakból szalmakazlak pattogása
szüremlik hozzám s a szérűk mélyéről
hőgutás kakas kiált. Ó, halhatatlan
|
| 2021-07-07 20:37:11 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
fogalmazza meg , számára mit jelent a vers:
A vers
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani.
Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny.
Minden egyes vers az élet értelméről szól, még akkor is, ha csak egy játékos húrpendülés.
Benne van a versben a költő, mint virágban az illat, tört fűben a kasza |
| 2021-04-11 09:49:05 |
|
|
|
|
|
|
Fohász
Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még.
Maradj, maradj itt. Voltál te nékem
kamasz-dicsőség, szívdobogtató,
vad kokain, mitől megbandzsult
részeg pupillám. De légy ma minden,
élet helyett élet, mert már a téli
holdfény inog a háztetőkön,
szél dudorász az utcacsatornán,
s úgy összeszűkül a világ köröttem,
úgy fin |
| 2021-03-21 15:40:45 |
|
|
|
 |
|
|
könyökkel
a képnek, fölötte a szimfónia,
levelek közt a leopárdok
orrcimpái, lepkék, feltépett
ingujj szoborlobogása, sűrűség,
sötétség, lassítás, alvadt szemafor-
pupillák, az ablakon végső
barlangi rajz, két egymásra
meredő torony.
Két egymásra meredő templom
két vonatablak
két naplemente kétfajta vér
két sűrűség |
| 2020-08-25 17:52:34 |
|
|
|
|
|
|
| munkál itt: az imában fakadó gondolatok ritmusa, és a nagyon finoman egymásba kapcsolódó, összefonódó, mindig új megvilágításban visszatérő képeké. Víz és könny, víztükör és a szemek tükre, pupillák, kövek és levelek - ezek a misztérium ,,díszletei", ahol megtörténik a tekintetek, az arcok és a szívek találkozása. E történés hangtalan, a fény szervezi és uralja. T |
| 2020-07-19 06:59:42 |
|
|
|
|
|
|
Gemma pupillák nélkül született. A legavatottabb szemészek kijelentették: teljesen reménytelen eset.
Amikor hétéves lett, a nagyanyja magával vitte San Giovanni Rotondóba az ártatlan és igen szerencsétlen gyermeket. Részt vettek Szent Pio atya hajnali szentmiséjén.
A szentmise végén a leányka halk hangot hallott belsejében: «Gemma, gyere ide hozzám!» A nagymama |
| 2020-06-16 12:06:07 |
|
|
|
|
|
|
egyszer szebb lehet,
hiú ábrándjaim el nem engednek,
apró reményeim velem együtt szenvednek.
Elmúlik a nap, elmúlik az óra,
s én most sem térek nyugovóra,
tág pupillám és karikás szemem
ismét nem csukódik le nekem.
Nem hagy nyugodni a vágy s a bűntudat,
lelki békémnek nem ad szabad utat
a harag és a félelem.
Ez lenne há |
| 2020-05-18 21:30:05 |
|
|
|
|
|
|
Vers, vers, ne hagyj el.
Csak most maradj még.
Maradj, maradj itt.
Voltál te nékem kamasz-dicsőség,
szívdobogtató, vad kokain,
mitől megbandzsult részeg pupillám.
De légy ma minden, élet helyett élet,
mert már a téli hold |
| 2020-03-11 20:00:43 |
|
|
|
|
|
|
apró szem leszek,
de néha majd visszaforgatom az időt,
hogy eléd kerülhessek,
s szemedben láthassam tükröződni a holdat,
és egy nagyot ugorva, csillagok zuhanásával
pupillád mélyre húzódó fényében
visszaálmodjam az árva tegnapokat.
Tükör leszek, előtted, benned,
ujjaimmal megrajzolt
szelíd mosoly az arcodon,
egy finom fintor az orr |
| 2020-03-09 21:00:20 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Gebhardt Nóra, Nyári Tánc, Csoóri Sándor, Gyurkovics Tibor, Gergely Ágnes Prelúdium, Kosztolányi Dezső, Szilágyi Hajnalka, Borsi Gábor, Giovanni Rotondóba, Szent Pio, érzelmi állapotáról, szemek jelezhetik, érzések széles, szemkontaktus felvétele, érvényesülés jele, szíveddel táncolnál, gyönyör karikái, szememet lehunynom, arcom előtt, szérűk mélyéről, vers valami, élet értelméről, játékos húrpendülés, világ köröttem, ablakon végső, imában fakadó, |
|
|
|
