|
|
|
Zilahy Lajos - A régi ház küszöbén
Kezembe ejtve homlokom
Ülök a korhadt küszöbön.
Te régi ház, elmult időmet
Köszönöm néked, köszönöm
Köszönöm néked régi udvar
A fák alatt a lenge hintát,
A kis padot, a szép lugast,
Amit |
2024-03-27 21:54:04 |
|
|
|
|
kért az égetett kenyérért. Soha nem fogom elfelejteni az édesapám válaszát: "Én szeretem az égetett kenyeret."
Este, mikor az ágyba bújtam, belépett édesapám, betakart, megcsókolta a homlokomat és jóéjt kívánt. Majd megkérdeztem tőle, hogy tényleg szereti-e az égetett kenyeret.
Megölelt, és így szólt: "Tudod, az édesanyádnak nehéz napja volt, fáradt, utolsó erejével vacs |
2024-03-02 21:46:18 |
|
|
|
|
keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.
S ó |
2024-01-27 09:24:48 |
|
|
|
|
ahogy eszem.
Most is érzem számban, milyen volt az íze,
Édesanyám kalácsában benne volt a szíve.
Frissen szelve, gőzölög |
2023-12-19 05:53:51 |
|
|
|
|
kell!EZÜSTSZERELEM...Néha, azt sem tudom, honnan jön a bánat...
csak érkezik, mint szél a lombokon,
alattomos vendég - mégis mellbe támad -
s máris tenyerembe hajtom homlokom.
Mint egy árnyék, mikor rávetü |
2023-12-05 21:00:20 |
|
|
|
|
házasítottak össze, amennyire én fel tudtam térképezni. Nagyapámat összeházasították a kicsike szláv nagymamámmal, apáék ezért már egészen kicsik lettek. Nekem széles vállam volt, nagy homlokom, széles arccsontom és picike törzsem már.
Minket halattak ki a cigányokkal, ugyanis Győzőék népével támadták nagyapát, később apát, a Hunnia elmeosztályukkal, már filmeket és kön |
2023-12-04 22:41:09 |
|
|
|
|
meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki,
- Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részletei |
2023-12-04 21:45:36 |
|
|
|
|
Arcomra hull az őszi eső,
csendesen hull, csak permetező.
Néma az út, csillog a fény,
senkise jár, csak egyedül én.
Egyre csak hull, mint halk zokogás,
homlokomon így múlik a láz.
Épp olyan hűs, mint puha kéz,
simogató, s csak téged idéz.
Messzire száll most a gondolatom,
rólad álmodozom, ajkam csókodra vár.
Úgy v |
2023-11-28 23:44:46 |
|
|
|
|
haveroknak egy újabb numerával
Tudom, hogy kell lehajtani a WC ülőkét és használni a WC kefét
Nem igazítgatom a tökeimet állandóan
Nem kopaszodom, így nem kell a tarkómról a homlokomba vakarni a maradék szálakat
Örülök, hogy van két jó cicim és kényelmesen ülve pisilhetek
Eszem ágában sincs versenyezni a piros lámpánál a másik autóssal
Nem játszom el, |
2023-11-28 20:45:42 |
|
|
|
|
sötétkék volt,
bolondultak értem a nők, és ez annyira
jó volt.
Koromfekete hajam csigákban omlott vállamra,
de sajnos, ez már emlék, ez csak a múlt.
Csak a homlokom nőtt meg szép magasra,
sokkal több hely lett a szép gondolatra.
Most már boldog vagyok, és szerelmes,
várom a jövő évet reménnyel tele.
Esküvővel kezdődne, mézes |
2023-11-17 20:04:21 |
|
|
|
|
kel fel .
Érettem vállal fel , oly sok munkát , gondot ,
ki mossa a ruháimat , s felvarrja a gombot .
És, ha megbetegszem virraszt egész éjjel ,
lázas homlokomat , hűsíti áldott jó kezével .
És mindig mosolyog bármennyit is fárad ,
arcáról , szívéből felém nyugtató derű árad .
A Világon én vagyok a legféltettebb kincse , | |
2023-11-11 14:50:58 |
|
|
|
|
|
Üzenetek |
Zilahy Lajos, Kosztolányi Dezső, Hermann Hesse, Nagy Ilona, Radnai Éva, Sajnálom Jane, komédiás dala, odaégett pirítós, korhadt küszöbön, lenge hintát, szép lugast, tarka lomtul, falba vágom, parancsra várok, égetett kenyérért, édesapám válaszát, égetett kenyeret, ágyba bújtam, édesanyádnak nehéz, kicsike szláv, házasságom talán, újabb numerával, tökeimet állandóan, homlokomba vakarni, maradék szálakat, piros lámpánál, |
|
|
|