|
 |
|
|
|
|
barázdán
Nagy tehetetlen könnyek cseperegnek.
Ó, hogy ismertem jót és rosszat egykor!
Néven neveztem a bűnt és erényt,
Mint Ádám a paradicsomban
A rámosolygó teremtményeket.
De most: egy néma rengeteget látok
Egy ismeretlen, névtelen világot
Az önmagát sem értő szó megett.
Oly kétségbeesetten egyszerű
A szó, a név, a sz |
| 2019-03-04 22:00:30 |
|
|
|
|
|
|
kezéből kicsavartuk
Az áldás mannájának kosarát,
És szabadságunk setét erejével
Kényszerítettük: legyen az ítélet
Rettentő Istene.
Sírjunk, testvérek!
Kik a teremtés ember-koszorúját
Szennybe tapostuk: nincsen más remény
A bukott földnek mása nem maradt.
Ez tán még felhat a fekete Égre,
Megharmatozza fertezett szívünket,
És le |
| 2016-02-11 18:00:30 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
többet ér-e a rideg Öröklét,
Az egész világ kicsi városomnál.
Csak elhagyom tizennyolc évemet.
1923. ápr. 23.
________________________________________
Költőszerelem teremtő estje
Az erdőben elülnek már a varjak
És lelkemben a sötét gondok is.
Szűz Hold csókolgat száz rügyező gallyat
S ujult szerelmet fehér arcod is. |
| 2007-09-02 06:31:31 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| József Attila, Mint Ádám, Rettentő Istene, rámosolygó teremtményeket, néma rengeteget, áldás mannájának, teremtés ember-koszorúját, bukott földnek, fekete Égre, rideg Öröklét, egész világ, sötét gondok, kényszerítettük, kétségbeesetten, teremtményeket, megharmatozza, költőszerelem, paradicsomban, szabadságunk, kicsavartuk, cseperegnek, városomnál, költészete, tizennyolc, tehetetlen, rámosolygó, |
|
|
|
