|
|
|
|
jobbat.
Elléptél a ködbe előlem! Míg éltél, sose tettem ezt meg,
de halálod után bátor lettem, most először letegezlek.
A vállamon ülsz, a hajamban alszol, máskor motyogsz fülembe,
s ha kérdem néha, mi van veled, nézel rám: hát mi lenne?
|
2022-08-11 18:31:02 |
|
|
|
|
vanVERS A REMÉNYTELENSÉGRŐLValaki egyszer rádköszön
a túloldalról, - elmenőben
utána nézel tétován
s motyogsz valamit, - ismeretlen
gondolod, biztos tévedett,
összetévesztett valakivel,
aki talán |
2020-02-21 19:00:35 |
|
|
|
|
|
mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!
hog |
2018-10-27 18:03:32 |
|
|
|
|
mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!
hog |
2018-09-30 15:49:19 |
|
|
|
|
|
mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!
hog |
2018-09-21 20:40:00 |
|
|
|
|
fáj,
mikor vele vagy, de nem lehet,
hogy átöleljenek, sőt! benned legyenek
pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek, nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!
hog |
2018-04-23 21:29:21 |
|
|
|
|
Jézusunk!
Ez a föld minket csak dobál,
és leráz és összeráz, nagyon terhére vagyunk.
Legjobbjaink rég elhulltanak.
Holnaputánra magunktól elfogyunk.
Megállj csak, mit motyogsz, öreg bolond?
A sírban, hol nemzet süllyed el,
Új kedvvel új ifjúság tolong,
És bölcsőnek díszíti fel.
Micsoda rémek a bölcsőben,
Úristen, micsoda réms |
2018-04-10 06:51:39 |
|
|
|
|
kezében csákányt tartott. - A csontjaim sajognak ettől a sok esőtől.
- Az én csontjaim is sajognak, de nem az esőtől - morogta maga elé a csuklyás.
- Nem érdekel, hogy mit motyogsz, dolgozz most te, - a köpcös alak lapátját a csuklyás elé hajította - mássz be te ebbe az átkozott gödörbe - közben társai felé fordult támogatásért, de azok meredten bámultak a bizonyos gö |
2017-10-30 18:48:25 |
|
|
|
|
Baka István
Ima
Tömjénfüst-szürke fellegek.
A zápor olvasóját
morzsolják ráncos fák. - Miket
motyogsz Anyóka-ország?
- Könyörgök, holtjaim porából
hogy kendert ne növesszen,
kötéllé őket meg ne fonja
nyakad köré az Isten.
A keskeny hold fehér sebére
könyörgöm hajnalok varát.
Itt minden fűszál penge |
2017-07-03 18:55:01 |
|
|
|
|
fáj,
mikor vele vagy, de nem lehet,
hogy átöleljenek, sőt! benned legyenek
pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek, nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!
hog |
2017-05-16 22:03:07 |
|
|
|
|
Horváth Imre - Céltalanul Mibe nézel szemem? mibe?
- Nézek a fénylő semmibe.
Mit motyogsz ajkam tétova
szavakat? - Azt mondom: soha.
Kire simulsz kezem, kire
becézőn, lágyan? - Senkire.
Hova viszel lábam? hova?
- Megyünk szaporán sehova.
1936
|
2017-04-15 11:09:20 |
|
|
|
|
mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!
hog |
2017-03-12 11:29:12 |
|
|
|
|
|
Üzenetek |
Lackfi János, Simonyi Imre, Benczés, Csengey Dénes, Horváth Imre, Benczes Sándor Gábor, VERS REMÉNYTELENSÉGRŐL, Baka István, igaz szerelem, ködbe előlem, vállamon ülsz, hajamban alszol, sóhajt melledből, föld minket, csontjaim sajognak, köpcös alak, átkozott gödörbe, zápor olvasóját, keskeny hold, fénylő semmibe, összetévesztett, támogatásért, legjobbjaink, holnaputánra, csontvadász, elhulltanak, |
|
|
|