|
 |
|
|
|
|
átadott
hírnökként egy csokor hóvirágot.
Beleborzongtam, valóban ő az!
Pajkos játéka támadt a szélnek,
hajamba túrt, szétfújta egészen,
arcomra piros csókot csipdesett.
Haragudtam: - Mit képzel? Szemtelen!
Aztán füstként illant el haragom,
tudtam, most már nemsokára kopog
ajtómon Tavasz legkisebb fia,
kezében illatozó i |
| 2023-02-02 20:00:08 |
|
|
|
|
|
|
városába.
Kényszeredetten hirdettem Igédet,
Magam sem hittem , hogy ez elég lesz.
Vártam a pusztulást,
De Te kegyelmeztél,
Ninive városa, el ne vesszék.
Haragudtam, a bűnös város
Kegyelme miatt.
Nem értettem mit miért teszel?
Prófétád voltam,
mégis:
Nem
Akartam akaratod,
Mégis haragudtam Reád,
Míg m |
| 2020-05-25 21:00:17 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
produkálnom, amit társaimnak, akik már rég irodán dolgoztak.
Nálam meg előfordult: délután úgy mentem az iskolába, hogy nem tudtam készülni. Sajnos, két elégtelent szereztem emiatt. Haragudtam az egész világra, de nem is emiatt valójában!
Reggel ,,hazafelé", bevásárlás és egy kis séta következett. Május volt és olyan bódító akác-illat, hogy eszembe jutatta az |
| 2020-03-31 09:21:29 |
|
|
|
|
|
|
mérte a bort, pálinkát,
Mintha kitanulta volna
A kocsmárosság összes fortélyát.
Horolóját vállára vette, úgy indult a szőlőbe.
Munkabírása hatalmas volt,
Haragudtak is rá az asszonyok.
Mindig a szőlősor élén járt,
Utolérni nemigen bírták.
Porcelán arcát kencefice nem érte.
Parfümillat nem lengett körülötte.
Illata egyszerű, t |
| 2020-03-07 16:15:46 |
|
|
|
|
|
|
|
|
díszes kalitkába zártak.
Fogolysírás nem madárdal.
Próbáltam én jónak maradni,
Mindenkinek önzetlen adni,
Kik elfogadták, mit adni tudtam,
Adósságukért rám haragudtak.
Kerestem én igaz embert,
Testre, lélekre oly igényest
Kinek szava biztos szikla,
Szélvihartól sem inoghat.
Imádkoztam én istenekhez,
Csalfa so |
| 2019-02-16 19:30:50 |
|
|
|
|
|
|
gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megsz |
| 2018-11-09 19:00:34 |
|
|
|
|
|
|
Rád.
Hány év dac, gőg szakított ketté minket,
s én hányszor merítettem újabb erőt,
hogy látni akarjalak... s vétkeinket
hótisztára mossam mindkettőnk előtt.
Haragudtam Rád. Tán gyűlöltelek is
a meg nem kapott, lágy ölelésekért.
Váddá nőtt a dac, rágott, mint a pestis,
és tudom, hogy nyila mindig szívet ért.
Megszülnél |
| 2018-07-23 19:15:19 |
|
|
|
 |
|
|
Szertartásvers
Nem kellett mi nékünk Jehova áldása,
Napatyánk fénye volt Árpád útitársa.
Nem foglaltak ősök senki földjét, kincsét,
csak azt oltalmazták, ami volt a miénk.
,,A magyarok kiírtassanak!" - gonosz jelszó alatt
A nyugati népek indítottak hadat.
Énlil, Ningirszu és Énki, teremtő istenünk,
Nem hagyták |
| 2018-07-08 14:34:05 |
|
|
|
|
|
|
dohogott, suhant előre,
hogy egymagamban voltam őre:
az utasoknak mindahánya
helyett aggódó kapitánya.
Én jártam mindig minden útban,
én szerettem és haragudtam,
én éltem, sírtam, én daloltam
mindenki helyett. Költő voltam.
...Most is, amíg e verset írom,
egy hajszál pihen a papíron,
minden kecses, ja |
| 2018-04-27 08:37:11 |
|
|
|
 |
|
|
akkoriban. Sikert vártunk a Majálistól, s az elmaradt. Pali nem bánta, őt csak maga a festés érdekelte. Akkor élt igazán, ha mezítláb festhetett, és csiklandozta a fű a talpát. Én ezért haragudtam: mi lesz, ha valaki meglátja így?... Még bolondnak tartják! Annak is tartották.
Egyre többen pusmogtak a fülembe: meghibbant ez az ember. Ahelyett, hogy vadászna, politizálna, mint |
| 2018-02-10 14:19:34 |
|
|
|
 |
|
|
| lett és szorongni kezdtem. Mintha egy időzített bombán ültem volna, ami bármelyik pillanatban véget vethetne mindennek... Ebben az volt a szörnyű, hogy közben elromlott bennem valami. Haragudtam magamra, amiért félek tőle s közben gyűlöltem, mert tudtam, hogy elfog hagyni ő is. Felnéztem rá, mert mindennek ellenére megbocsátott nekünk, remélem tudta, hogy, ha nem is mindig mutatta |
| 2017-12-29 13:56:05 |
|
|
|
 |
|
|
vagyok győződve, hogy magyar. És ebben akkor sem voltam különc. Azt sem bánom, hogyha az, az alsó-háromszéki, rétyi, fagyott föld bocsánatkérésnek veszi, de én akkor sem azért ütöttem, mert haragudtam rá, hanem, mert akartam tudni, hogy alkalomadtán eltörne-e a kézbe valóm.
Az Isten egyetlen teremtményének sem kell igazoljuk magunkat, mert azok úgy is mindent tudnak, tudják a |
| 2016-10-11 07:20:48 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Illés Judit, Szerencsés Tünde, Fehér Miklós, Kovács Daniela, Kovács Kálmánné, Dsida Jenő, Részlet, Haragudtam Rád, lilaruhás nő-ről, főnök című, csokor hóvirágot, bűnös város, egész világra, kocsmárosság összes, szőlősor élén, legnagyobb lázunkba, magyarok kiírtassanak, nyugati népek, utasoknak mindahánya, hajszál pihen, festés érdekelte, időzített bombán, kézbe valóm, bocsánatkérésnek, kényszeredetten, teremtményének, |
|
|
|
